Emlékszik valaki, ha mást nem filmekből. Ha valakinek tetszett valaki, csinált neki válogatás kazit. A 90-es évek nagy divatja volt a kazetta, főleg a tinik körében az erre írogatás. Tudjátok mi változott nagyon? Elcseszték ezt is. Nincs én nekem bajom a közösségi médiával és annak szerepével, de a hihetetlen az, hogy Amerikában a válások 80%-ánál említik fel hivatkozás gyanánt a Facebook nevű kórt. 

A szomorú igazság az, hogy mind megfertőződtünk. Amint összejövünk valakivel az a facebookon válik hivatalossá. Amint meghallunk egy jó számot, vagy lesz hivatalos közös dal, azt fészen reklámozza a népnek a pár. Bármi van, ott közölnek akármit. De szeretnék én egyszer kazettát írni a szerelmemnek majd. Az a baj, hogy most már lejátszani se tudná mivel. Ráadásul hiányozna a megosztás öröme neki... (ebben nem kis irónia volt) 

Ilyenek lettünk. Én is észrevettem magamon változásokat. Nézem a párom adatlapját, ki mit oszt meg, én is megosztok, hogy kitűnjek, ráadásul a blogomat is megosztatom. Tiszta hülyeség, utálom. De ez megy. Szóval ha tehetitek, kérlek titeket legyen lelketek, a fész helyett vegyetek egy kazettás magnót. Írjátok rá a párotokkal a kedvenc számaitokat. Állj ki az ablaka alá, és játszd le neki sorban. A szomszédok vagy mérgelődnek, vagy irigykednek majd. A gesztus szép és hagyományt visz tovább. Éljetek vele. :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.