Végre tavasz

2012.03.18. 23:23

 Igazából az volt a nagy tervem, hogy tartok nektek egy kis zenés hetet. Kidobálok párat a mostani kedvencekből, mint Birdy, Ed Sheeran, vagy a régiek közül, Daniel Powter és sorolhatnám (jó sokáig). Hangulatomat tekintve, szóval megint el vagyok tűnve. Azonban valamit, egyedül bár, de észre kellett vennem. VÉGRE TAVASZ. Elképesztő, hogy máris. Zöldellnek a bokrok, meleg van, de tényleg nagyon meleg, süt a nap és már a ligeti napozók is megjelentek. Valahogy szeretem a városnak azt a rétegét, akik az első jóidőben kicsattognak a napozójukkal az erkélyre, vagy a legközelebbi parkba egy kis napsütés magukba szívni. Szóval én is ilyet akarok majd egyszer :), akinek van kedve, majd tartson velem. Sőt, most támadt egy jó ötletem, lehet, hogy szervezek egy együttnapozós pár órát a blogon. Végülis főszerkesztő vagyok vagy mi :). Nah szuper, lesz egy napra tervezett program, ahol összeszedek pár napimádót magam köré. 

Eszter. Szóval megint hadilábon vagyok. Kicsit vele is, mert rossz a közérzete és mindent megjegyzésnek vesz fel, pedig én csak oda akarok rá figyelni. (sóhajt) Néha úgy érzem sosem lesz tökéletes ez az egész, és a végén úgyis vége szakad. Bár mindig így van. Ugyanakkor ma egy kicsit nélkülöztem őt is, a hétvégén mondjuk mindenkit. Szóval kidobott fészre egy kedves nyugodós videót. Aranyos volt tőle, hisz talán végre elkezdi kifejezni, hogy szeret, vagy mi. :) Amúgy most a probléma saját hibáján kívül adódott, tehát tényleg semmi okom nincs semmi hülyeségre. Egyszerűen csak, amikor 2 hétig apjánál volt, nélkülöznünk kell egymást, utána eljött anyujához, majd lebetegedett és fekszik. Most úgy néz ki, hogy feküdni fog végig, aztán emellé még jönnek a piros betűs napok. Változékony közérzettel a betegség miatt bezártság érzése nem feltétlenül jó, főleg ha én leszek az egyetlen akin csattanhat. :( Aztán visszaköltözik apujához és megint nem látjuk egymást. Szóval egy hónap múlva barátnő. Szépen nézünk ki... 

Ezen kívül talán semmiért sem kell szomorkodnom, de nem gond ha szánok magamra egy kis időt. 

Oh meg kell említenem. Egy hű kis olvasómnak küldök most üzenetet :) Drága Főszerkesztő helyettesemnek üzenem, hogy imádom, és ő is hiányzik ám, csak most tudja milyen vagyok, az ő érdeke is, hogy hagy egy kicsit megboldogulni magamban. Szóval lesz ez még ígyse :)

Szóval TAVASZ van, tessék kiszaladni amikor csak lehet. :) Ha mást nem, figyelni a facebook falát a "hivatalos" blogomnak, mikor lesz esemény és velünk tartani egy nagy napozásra. Valószínű jövőhétre ütemezem. :)

Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel bennem a gondolat, hogyha már ezt az oldalt saját magamnak tartom fent, miért nem írok rá? Tulajdonképpen lustaságból. Ugyan úgy rengeteg hülyeség születik meg bennem, néha rossz dolgok is, de nincs jó rossz nélkül. Most itt ülök a besötétített szobámban, szól a meditációs zeném (átvitt értelem), ég a válogatott füstölőm (gyűlölöm azt az ötszögletű szart, így ez az amire inkább rászánok egy kicsivel többet), három dolog világát látom most. Fel van kapcsolva az akvárium a szobámban, talán csak lustaságból nem kapcsoltam le még. Világít természetesen az ölemben a laptopom. Illetve égnek a gondolatok a fejemben. Az első az, amiért most írok, hogy eddig miért nem tettem. A második egy hihetetlen sz*r film élménye. Komolyan mondom, ha szerettétek a Szellemlovas-t, meg ne nézzétek a második részét. 

Talán itt vissza kell térnem a nem írásom miértjére. Hát itt rengeteg mindent fel tudok hozni nagy hirtelenjében. Az első dolog (bár úgyse fogom számozni), hogy főszerkesztő lettem, a meg nem nevezett másik blogomon egy szerkesztőséget gyűjtöttem magam köré, és őket vezetem rendületlen. Szeretem csinálni, élvezem és, nem is tudom, lekötöm magam. Ez persze azzal jár, hogy állandóan témákat nézek, odafigyelek rájuk. A gond mondjuk itt fel is merül valahol, mivel a szerkesztőség a barátaim közül válogatott, bevállalósabb emberek. Azonban hogy írunk rá egy barátra úgy, hogy ne tekintsünk rá mint író. El vannak maradva az írásokkal, sokáig nem írnak, szólnék nekik, de ugyanakkor régebben és ma is valahol lelki szemetes vagyok. Nem cseszegethetem őket, miközben látom a problémájukat. Igazság szerint nem is akarom, szeretem őket. Előbb barátok és aztán "munka"társak. Ha már szeretet. A Gasztro rovat szerkesztőm most már majdhogynem hivatalosan a barátnőm is. Még nagyon az elején vagyunk, sokat veszekszünk és gyakran kelt bennem rossz érzést, de úgy tűnik valami alakul. Elmond nekem mindent, és én is neki. Ráadásul vele együtt lehetek minél többet, nem is beszélve a férfiúi kiváltságaimról ;). Szóval talán ez a része is rendbe kezd jönni a dolgoknak. Anyagilag nem vagyok toppon, munkát keresek, ha valaki tud nekem segíteni, szólhatna. A tanulmányi eredményem is lehetne jobb. Hiszen már ideje lenne ezzel is végeznem, főleg h sosem lesz belőlem építész. Tanáraim is mondják, hogy lehetnék, mert jó rajzoló vagyok, de nincs sok kedvem hozzá. Tudja a fene, írni szeretek. Legyen szó lírai, vagy prózai megfogalmazásban, kiadhatom magamból az összes gondolatot, valahol mindig jobbnak éreztem magam benne mint más dolgokban. Mondjuk van hova fejlődnöm. Talán ha többet írok majd ide. 

Hát mondjuk, vannak dolgok amik nem változtak. Nem tudom mennyire emlékeztek Eszterre, nos vele vagyok újra együtt, így két év után. Sok minden változott, ami engem zavar, az leginkább a 2 éves élete, amiket csinált. Tudnom kell túltenni rajta magam, hiszen most csak annyi a dolgom, hogy boldog legyek vele, amíg lehetek. Tudom, nem túl bizakodó, de vele kapcsolatban a tapasztalatokból táplálkozva nem jut eszembe más. Oh, ha már ilyen milljőnél tartunk. Ez egy ÉNBLOG. Csak tisztázzuk, ha már újra publikálni szeretnék. Sokszor ígértem már meg, de most talán tényleg be is tarthatom. 

Zárásként talán egy kis érzést kellene megmutatnom. Hát akkor most ezt ajánlom.

"Műalkotás"

2012.02.02. 23:25

Tristan Reveur from Gina Haraszti on Vimeo.

semmisem

2011.12.12. 21:45

 Se gondolat, se érzés, se pillanat nincs mi nyaldosná arcomat, csupán a remény csillogtatja szemem az éjszakában, mely visz előre de még nem is oly szorgosan. Csak vagyok, csak tengek, tudom mit kellene tennem. Tudom mire vágyom még, s tudom nem tehetem. Nem tudom beosztani, mit most kell megtennem, nem tudom feleszmélni, mellyel elmaradt lelkem. Most mit kellene tennem, a megannyi kérdésben csupán egy feleletet lelnem. Az értelem húzná közelebb, csak ez, mi itt lebeg előttem. A gondolat széthúz bennem, hogy amit teszek, s mire vágyok, eggyé legyen erőmben. Erőtlen értelmem, melyet nem ért meg gyakorta lelkem. Csak lebegek tehetetlen, mert nem teszem mit meg kell tennem. Pedig most tehetek csupán mindenért, mit később megkaphatnék. De ha csak tőlem függene mindez, nem így lenne ez sem. Csak egy éjjel miben írok, csak egy pillanat mit most kilehelek. Csak ennyi van most éppen, ami bennem rejlik mélyen. Hiába tettetem, mit nem kellene megtennem, hiába mindenem még mindig itt lelem testem. Hiába értelmem szárnyal, mint képzeletem. Hiába a cél mi vágyálmomból születve képtelen festeni álomból képeket, melyeket kézzel foghatnék végre és lenne értelme mindennek, mit most teszek, tennem kellene. Nyugodva térnék minden éjjelen oly álomra melyben nincs se félelem, se gondolat, mit kellett volna ma tennem.

Nem tudom, hogy miért, de most ennyi tellett, hisz időm húz, de mind kevés hát mindenre. Csak szavaim rostoklón vesztegetem, mert itt ülök még mindig, s nem teszem mivel tehetnék, mit meg kellene tennem. 

Ha megértettél, köszönöm neked, hogy elolvastad soraim, jó éjt kívánok, s folytatását ígérem.

Bordal

2011.09.25. 15:00

 Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen sűrűn kapok újra ihletettséget, mikor újra útjának indítom oldalam, de végűlis ha már így alakul, írjuk tovább. 
Most egy szintén régebbi versemet találtam meg, egy egyszerű füzetből tépett papírra írva. Valahol még emlékszem a próbálkozásra, bár sosem éreztem magam elég jónak bármire is ebben a témában. Úgy gondolom, ha már meglett ez a kis apróság, fogjuk és osszuk meg. MisterBig újra él és ír. Dicsérni nem fogjátok :), de remélem azért nem rettentek meg a borzalmas művem elolvasása után. 

Oh és még valami. Azért bordal, mert szerintem ez indította el bennem a szálat. Egy fürt szőlő, egy korty bor és egy érzés mely elszállt, majd a remény mely felcsillant. (Most elméletileg ismét elszállt) A mű:

 

A szőlő, mint oly ha bor,

nem mindig oltja szomjadat,

Így aképp, mint csók, mint mámor,

elszáll ez is egy pillanat alatt

 

Csókolja ajakad míg iszol belőle,

nyelsz, s öröm cseppen lelkedre.

Nem is érzed, a pillanat hevében,

Hogy a bor is elfogy, ha kortyolod hevesen.

 

Édes az érzés, poharad nem engeded,

Addig iszod, míg búdat el nem felejted

Édes mint a csók mellyel kedvesed kecsegtet

Mely észre sem veszed, már elhagyott téged.

 

Mert kedves a bort nem tűri oly soká,

Hisz férfit tesz mint nő, megtörtté vagy vaddá.

A mi örömünk nem más, nő és bor a mámorban,

Nem is igazi az, ha az egyikből hiányból van.

 

De aképp mint nő elhagy,

A bor is elhagyja poharad

Lassan végül egyedül maradsz

Se bor, se mámor, csak a gondolat.

 

Gondolat mely férfinek nem fejében, szívében ver vasat,

mely szép lassan jár át, s mély nyomokat hagy

Miért nincs már bor, mi előbb oly édes volt,

S miért van most csend körültem mindenhol?

 

Megérzi bánatát, de nincs már búfelejtő,

Csak ő maradt, s a gondolat mely halk és lassan őrlő.

Így lesz hát borozónkból szép lassan művész,

Leteszi poharát, most tollat ragad, hogy kiírja szívét.

 

S szívére fellel majd édes, kedves hölgyet,

Ki újra fellobbantja, az omladozó lelket.

Csókkal szolgál költőnknek, hogy mámor érje végre,

Mit eddig írt versében, fájdalmát, hiányát le.

 

Már borhoz nem nyúl a férfi, 

mert nincs mit felednie.

Van édes nő ki csókolja,

Megvan már mindene.

 

Régi-új hely

2011.09.25. 13:37

 Most merő véletlenségből írok hát újra. Találtam egy jegyzettömböt a gépemen, melyben még azon terveim voltak, hogy ezzel a címmel, egy teljesen új oldalra költözöm. Az ami miatt mégis átírom ide a bejegyzést, nem különösebb, minthogy tetszik :). Egyszerűen próbáltam megfogalmazni, mi az ami miatt szerettem volna új helyen kezdeni, és mi miatt írok újra, amit írok. Tartalmában nem egy különleges dolog, de valamiért most úgy érzem, nyugodt szívvel megoszthatom.

süti beállítások módosítása