Megjegyzem még a legelején, hogy én a nem dohányzók táborát gyarapítom és soha nem voltam az a megrögzött bagós aki nem bír élni sem a mérge nélkül. 
Azt hiszem most leírtam magam azok előtt akik dohányoznak és elolvasnák a posztot. Akkor most leírom, hogy szeretném több szemszögből is nézni az alkotmány ezen apró fejezetét. (még ha nem is olyan apró)
Ez mindenképpen egy szubjektív véleménynyilvánítás, mivel a blog írásában monopóliumot élvezek (ezért is olyan ritkás a naptár itt jobbra fent).

 Hát ezt is megértük, a játszóterek sajnos nem voltak mindenkinek magától értetődőek, hát kitáblázták. Ezek után jöttek az aluljárók, amit betudhattunk a megtisztítási folyamat egy részének is (említhetném itt akár a hajléktalanok el"zavarását" is). A buszmegállókból való kitiltás már látszatta magában a hadjárat kezdetét a dohányosok ellen. Most azonban elfogadásra került egy olyan rendelet, ami az emberek nagy többségéből felháborodást váltott ki. Nos az emberek persze a cigivel a kezükben káromkodnak csak.

 Karafiáth Orsolya írását olvasva elgondolkodtatott a manipulált világ hibáiban, mi mennyire vagyunk felelősek?

Úgy értem a média, a magazinok, az egész világ azt sugallja: "csak hajszál vékonyan lehetsz boldog, aki teltebb, az már selejt". Sajnos már a legfiatalabb önállóan gondolkodó korosztály is megjegyzi a súlyfelesleg szót. Amikor a tizenéves ismerőseim is sorra azt említik, hogy ők bizony "kövérek", és mennyire zavarja őt a deréktájon kialakult "hája". Itt kell megjegyeznem ugyanakkor, hogy nem is tudom mit várnak azok a nők akik 10 fokban már kitett köldökkel, szaladgálnak az utcán. Nekik csak annyit üzennék és ajánlanék figyelmükbe, az egészséges szervezet védekezik a hideg ellen, ergó, ha valamilyen hőmérséklet különbséget érez, zsírréteget alakít ki annak védelmére.

 Most éppen videóklippeket nézegetek a YouTube-on. Ilyenkor csak beülök és a legfrissebb listák alapján meghallgatom a számokat. Ma már sok számhoz jár természetesen offical video. Ez annyit tesz, hogy a forgalmazó készített egy videót, hogy a dal jobban fogyjon. Ám ahogy ezeket a videókat nézegetem, egyre-másra tűnnek fel márkák, termékek, miegymások.

Na ez az amiről mindenki biztosan tudna mesélni. Ám megélni mit is jelent ez nekünk? Sokan a szerelemhez és egyéb ostoba érzelmekhez kötik. Belegondolva ebben mégiscsak lehet valami ráció. Ami teljesen biztos, ez is emberi kapcsolatokra épül. A szenvedélyt leírhatjuk az összes érzelem  fokozataként. Tudunk szenvedélyesen szeretni és gyűlölni is, hogy a két "végletet" említsem. (A szerelemnek nem a gyűlölet az ellentéte, de ezt majd kifejtem a későbbiekben. Lényegében mindent leírhatunk ezzel a szóval, de akkor mire is van ez? Régen egy számunkra kedves emberrel ezt ki lehetett veséznem, A tétel tehát a következőről szólt;

Az elmúlt hetekben, mondjuk úgy, valami piszkosul rosszul éreztem magam. Támaszkodtam a házi praktikáimra, az orvosi tudományra, és a "pasi vagyok, majd elmúlik" pillanatomra is. Sajnos a sorrend is ez volt. Ám a végére még az orvoshoz is visszamentem, mert a "pillanatom" hülyeség volt. 

 Lélekblog. Ez kicsit szerintem olyan mint egy napló, de ez nem az ember napjait, élményeit írja le. Inkább az érzéseit, a mély érzéseit taglalja. Érdekességképpen a hölgyemény jelen esetünkben egy 17 éves lányka. Egy olyan lányka, aki lenyűgözően közli az érzéseit a világ felé. A hangulatteremtéshez zenét hallgat az olvasó, mégpedig amit maga a blogger válogatott. Az oldal mint olyan, egyébként nem kicsit sötét hangulatú. Az írásokat is van, hogy ez jellemzi. De nem a gonosz, sötétséggel tudnánk leírni, mert ez nem pusztító, kicsit néha inkább önpusztítónak látszanak. Fogalmazási kézsége mindenesetre van a kislánynak. Ha nem is mindig tökéletesen érthető elsőre mindenkinek egyes bejegyzés, egy megismételt figyelmes átolvasással szerintem mindenki megértheti írásainak súlyát, jelentőségét, lényegét, mondanivalóját. Mert mindnek van valójában, de mindenki magában tegye el, ezt éppen hogy értékeli. Semmiesetre sem szidható ezért az író, hiszen valljuk be olykor kevesen merik kinyilatkoztatni valódi érzéseiket. Olykor, igaz, kissé ezek az írások is rejtőzködőek, sőt, néha-néha még bizonytalanságot is sugallnak az író személyében. Magánybanhallgató, Szentmártoni Szofi alkotásai, gyakran valók a lelkizős, önpusztítós pillanatok olvasmányai közé.