Ezt a verset nagyon régen irtam valakinek aki nem érdemelte meg.

Ma valakinek ajánlom aki meg akarja érdemelni és nagyon sokat igért érte. Károly Andrea.
Neki üzenem: nem felejtem de elöbb lássam is a végrehajtás némely részét.

Messze szeretlek

Jó lenne ha itt lennél
Szeretnélek s szeretnél
Szeretnélek érinteni lágyan, kellemesen
Tapintani tested, úgy, hogy jól essen

Vágyom rá, hogy szeress
Hogy csókod érezzem
Vágyom rá, hogy nevess
Hogy mosolyod éltessen

Távol vagy most kedvesem
De a tudat éltessen
Tudd meg hogy szeretlek
S, hogy szeretlek hűen

S megyek, hogy szerethess
S megyek mert szeretlek
S ha ott leszek majd csak veled
nincs ki zavar, érezd, szeretlek

De szeress addig távolban
mert gondolok rád bárhonnan
Rád gondolok mindenben
Te vagy nekem mindenem

Egyetlen kicsi szívem
Szeretlek mint te engem
mert tudom hogy szeretsz
s tudom hogy Engem

kívánságom azzal teljes
Hogy jöjj vissza s szeress
S élj velem tovább mint bárki
S szeress tovább, sokáig
 

Én is aki ismer tudja mindenem a fotózás és a körülötte forgó dolgok. Mivel gyengéim a nők (és a divat), ígyhát a divatfotózást választottam ki mint fő elfoglaltság. Nade. Az, hogy bárki berendezzen egy saját studiot ... igen sok milliójába kerülne. Én is tanultam valakitől a divatfotózást (és kérelmére nem említem meg a nevét(aki ismer ugy is emlegetem)) és én is láttam milyen nagyszerűek a stúdiók. Minden megvan bennük (legtöbb esetben) amire szükség van éppen. De a bérlése drága és én is tapasztaltam nem egyszerű valakihez bejutni legyen az bár újság, divatlap, márka, üzlet vagy akár egyéni fotózás sem. Egy stúdiót sajnos nem kap az ember hop-on módra. De ki ne álmodna arról, hogy saját stúdióban a saját modelleit fényképezhesse. Nos én biztosan :D.

Még én is kénytelen vagyok (ma már) külső helyszínre kéredszkedni a hölgyeket ha fényképeket szeretnék csinálni. Ami nem mindig előnyös, akár az időjárás akár a segítség hiánya ... v bármilyen más tényező is lehet. Legyen nekem bármilyen szemem hozzá ha nem tudok hiteles lenni. Gondolom van akinek ismerős az érzés.

Most azt mutatom be, hogy egy kis leleményességgel mit el nem érhetünk a saját kis otthoni stúdiónk terén. Nem cask saját ötleteket osztok meg veletek hanem olyanokat is amiket valaki mesélt vagy olvastam valahol. De persze természetesen nem szeretném elveszíteni az olvasóimat ... ezért aki össze szeretné rakni az otthoni stúdióját olvassa szépen rendszeresen a blogomat. Mindig lessz valami amit hozzá tehetsz a házi barkácsba.

Lámpák, Világosítók

Persze vásárolhatunk profi világítótesteket, akár folyamatos fényt adó hőmérsékleti sugárzókat (alias izzó) vagy beállítófényes, fejgenerátoros stúdióvakukat. Ezek árazása azonban általában nem esik egybe az amatőrök pénztárcájának lehetőségeivel.

Ez az egyszerűbb. Elmegyünk egy barkácsáruházba, és veszünk pár kerti lámpát. Amolyan halogén fényforrást, ami bírja az időjárást, és jó pár száz wattos. Amennyiben nem akarunk külön állványokkal is foglalkozni, érdemes ezekből olyat vásárolni, amik némi csavarozgatás után megállnak a saját lábukon. A legkülönbözőbb teljesítményben kaphatók, 150-1000W-ig. Általában egy búrában 500W-os szálakat szoktak elhelyezni a "talpas" változatokban.

Előnyök:

• Az összeg lámpánként alig párezer forint.
• A fények beállításakor azonnal látjuk az eredményt, hiszen a lámpa fénye folyamatos, minden árnyék és fény folyamatosan jelen van.
• Állványos lámpák esetében különösebb szerelés nélkül, néhány elosztóval berendezhető a komplett rendszer.

Hátrányok:

• 3000-4000 watt alatt nem adnak elegendő teljesítményt. Egy 120W-os összteljesítményű csillár általában elég egy szoba bevilágításához, az emberi szem nagyszerűen elboldogul vele, de fényképezéshez édeskevés, főleg ha a lámpákat valamilyen "lágyítással" használjuk, mint a pausz papír, fehér ernyő, vagy falra, plafonra irányítva. A kapott záridők ISO 400-nál sem tornászhatók 1/60 sec fölé, főleg olcsó objektívekkel, ami a berázás veszélyét, sőt, akár egy portrénál akár az alany kismértékű bemozdulását eredményezi. Pusztán tárgyfotóhoz használható, állványról, úgy, hogy ISO 100, "emberi" rekesz, és meglepően hosszú záridő, vagy fel kell adnunk az érzékenység okozta zaj oltárán a kép részleteit a zársebesség növelése érdekében.
• Jelentős hőt termelnek! Egy nyári délután párezer watt mellett nehéz fotózni. Nem is beszélve arról, hogy kegyetlenül pörgetik a villanyórát!
• A fehéregyensúllyal vigyázni kell, általában a halogén izzók sem "tudnak" többet 3-4000 Kelvinnél, míg a napsütés minimum 5000-5500 Kelvin, tiszta időben is. Ráadásul minél többféle lámpát illetve izzót sikerült összeválogatni, annál biztosabb, hogy kismértékben eltér a színük, és össze-vissza tolja el a színeket. Érdemes azonos lámpákat venni, vagy eleve lecserélni a búrákban lévő izzókat valami drágább halogén csövekre, amiket egy igényesebb márkaboltban lehet megvásárolni. Gyakran ezek azonos teljesítményfelvétel (Watt) mellett több fényt is adnak, hátrányuk hogy növelik a költségeket.
• Nem mindegy mit teszünk eléjük (ernyő, papír, színszűrőnek használt PVC dosszié...) Vigyázni kell, a lámpák esetleg elolvasztják, felgyújtják az előtéteket!!!

Gondolom mindenkivel előfordult már, hogy meghalott egy régi számot, dalt és rögtön egy régi emléke jutott eszébe. Bármi ami ahoz a dalhoz köthető. Gyakran érdemes a dalokat kiírni egy lemezre amire késöbb vigyázunk is. Hogy egyszer egy szép napon boldogan vehessük elő és nosztalgiázzunk vele. Néha nagyokat lehet nevetni egy számon és a hozzá fűzött emlékeken. Én megvallom őszintén gyakran veszek elő ilyen zenéket. Muszáj gondolni a multra és nem azért hogy tudjuk honnan jöttünk. Ezt a mondást egyébként hülyeségenek tartom. Minek fejbentartani honnan jöttünk ha ma már egy jobb helyet élvezhetünk? És ha ma rosszabb mint a múltban volt, nem lesz jobb attól hogy régen jó volt.

De azok az emlékek amik egy emberhez egy élményhez vagy akár egy estéhez vezet vissza néha jól jöhet ha felvidít. De ha megtehetitek ne csak zenéket mentsetek . Legyen az videó vagy csak akár kép. Most lehet úy vélekedtek minek ez nekem semmi jó nem volt a múltamban nem akarok rá emlékezni.De úgyis fogsz. És akkor mien vicces lessz az ínységes időkre visszagondolni. Jó lesz.

Ez az új rovat nem más mint saját költeményeim halmaza. Itt megosztom veletek az olvasóimmal mindazt mit évekig halgattam magamban. Melyet legfeljebb 1-1 ember tudhatott. De nem a legrégebbiekkel kezdem. Azokkal melyek egy életszakaszomat fejezik ki és a néhai állapotomat. Nem vonatkozik mindegyik a mai napra vagy az éppeni helyzetemre. Megjegyzem ezek többsége régi vers és ami éppen alkalmas azt ajánlani fogom valakinek. Ez a versem nemrégiben íródott és nem ajánlhatom senkinek. Az esetleges szomorú vagy rosszedvű hangvételért elnézést kérek. Sohasem boldogságból írom verseimet.

(névtelen)
(ha van ötletetek esetleg hogyan hívhatnám verseimet írjátok meg)

Édes nekem a szerelem
De mindig tönkretette szívem
Akárhogy mellőztem
Megtalált engem

Meglőtte szívem
Cupidó nyila
Hirtelen tetszett
és hamar szétszaggatta

Ezt nem lehet kérni
Elöle nem tudsz menekülni
Én próbáltam elfelejteni
De nem tudtam csak hazudni

Hazudni magamnak
nem szeretek
Hazudni másoknak
nem kellenek

De rájöttem, reménytelen
És mindenképpen fáj a szívem
Fáj ha van de nincs velem
Fáj ha nincs már senkisem

És biztonságban sem lehetsz
Ha van, ha nincs szerelmed
Ha van, egyszer úgyis vége lesz
Ha nincs, megtalál, tönkretesz

Ő az kit ki, nem ismerhetsz
Ez az mi bárhol ott lehet
És mindig légy rá készen
Ő bármit megtehet veled

Boldogan tapasztaltam az eggyik ismerősöm blogjában, hogy ez a cikkem mennyire felkeltette az érdelődését. Azt írja igazam van. Köszönöm szépen. Eszébe jutott egy régi barátjától kapott e-mail-je és leírt egy olyan megfogalmazást ami szerintem gyönyörűen tükrözi azt amire akár én is gondoltam. Most az engedelmével én is leírnám ezeket a szavakat, hogy megoszthassam minél több emberrel azt a gondolatot amit ő is jónak látott.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
–V.A.Shoffstall-

Remélem mindenki elgondolkozik rajta. És köszönöm mégegyszer a barátomnak a meglátását és, hogy olvassa a bejegyzéseimet.

Kérdezték már páran. Mért is ez a blogom neve. És egyáltalán mért ez az én nevem is (művész és becenév). Itt most megírom a válaszom, ha valaki kiváncsi itt el tudja olvasni. Aki ismer tudja, sokmindennek oka van az életemben. 

Kezdjük ott, hogy honnan van a MisterBig ... ezt azért írom meg mert már nem feltétlenül szeretek "büszkélkedni", hogy hol is kaptam ... vagy, hogy mire vonatkozik. Egy házibulin még nagyon régen kaptam. Az eggyik barátom a szülinapi buliját tartotta :D. És mint mi is Jófiúk vagyunk. Leginkább csak lányokat hivott meg. 4en voltunk ott fiúk kb 20 lány közt. Mért ne jutott volna eszünkben vetkőzöspóker játszmát felajánlani a lányoknak. Hát ők mért is fogadták volna el. Nemet mondtam, de ez természetesnek tünt :D. Nah akkor "az evés közben jön meg az étvágyad" gondolkozással elkezdtünk pasik játszani ... ők majd csatlakoznak és megjön a kedvük. Ki kellett sorsolnunk ki fog vesziteni, hogy tudják komolyan gondoljuk. Ilyenekben sosem vagyok valami jó, én vesztettem. Hát akkor kezdődött ez ... remélem mindenki tudja miből ered akkor a becenevem. Ez késöbb művésznévvé is vált. Persze a kedvet meghoztuk a lányoknak. És nagyon jó volt az este attól kezdve.

A másik ... a blogom neve. Ez már okozat kérdése. A mister ugye aki én vagyok (a Big-et már nem igazán mondják a haverok mellé). A zöldben arra vonatkozik, hogy én is imádom a természetet a városimádásom mellett. Próbálok környezettudatosan élni (ami ma már szerencsére kezd divat is lenni). A nagyváros az imádott városomra a fővárosra Budapestre vonatkozik. Erről a városimádatomból hamarosan egy új bejegyzés készül. És végül is miért élőben? Mert sosem alszik a város, és én sem. Az energikusságot szerettem volna kifejezni azzal kifejezve ... én igazán élek.

Tulajdonképpen ennyi a magyarázat miért is hívom ezt a helyet így.