Egy hete írtam egy kis ízelítőt mit kezdhetsz magaddal ha saját otthoni studiót szeretnél berendezni. Viszonylag kis kölcségvetésből. A lámpákról már írtam. Most itt a folytatás amit egy kedves kollegámnak köszönhetek. Most nézzük meg mivel lehet a fénynek is útját szabni vagy szabályozni azt.

Derítők, ernyők, fényterelők

Derítőket már kis mérettől is kaphatsz. Akár pár ezer forintért és akkor arról elmondhatod, hogy "profi" felszerelés. A derítők is fényterelők én (mi) általában ezeket külső helyzsineken használtuk. Ott megvan a nap sugara (5500 kelvin) elegendő fényforrásként. de nem mindig süt jófelől. Ezért meg kell valamivel szabni. Most viszont a stúdióban a következőket használjuk. A derítőlapok, fényterelők, ernyők és hasonló kiegészítők mind a fotózás kellékei, ez esetben vannak súlyos tízezrekbe kerülő készen kapott megoldások, és némi kreativitással előállíthatunk olcsóbban is. Barátunk lehet derítéskor akár egy A4-es fénymásolópapír, a fehér fal vagy plafon, fényterelőnek használhatunk egy összetekert kartonlapot, színszűrőnként megfelelhet a már említett átlátszó színes műanyag dosszié. Nagymamánk szívesen varr egy kerek, gumis vászonlapot a hugicánk megunt hullahopp karikájára derítőlap gyanánt. Használhatók az autósboltban kapható üvegre rakható ezüst színű fényvisszaverő lapok, és szükség esetén egy összegyűrt majd nagyjából kisimított alufólia darab is segítségünkre lehet.

 Olcsó kínai ernyők A fényterelő, fényvisszaverő vagy átvilágítható fehér ernyők fotós kivitelben sem kifizethetetlenül drágák, ám költséghatékonyságban nem tudják felvenni a versenyt a kínai boltokban előforduló egyszerű fehér esernyőkkel. Ezek 300-500 forintokért kaphatók, kis szerencse ugyan kell hozzá, mert ritkán lehet találni (jómagam hosszú ideig kerestem, illetve sokáig használtam két eléggé koszos és megkopott reklámernyőt, amit ajándékba kaptam, és minimális felirat volt rajtuk). Legjobb őket átvilágítva használni, mivel viszonylag kis hatásfokkal verik vissza a fényt, ellenben a túloldalt kifutó fény zavarhat minket. Ebből a szempontból a fotós ernyők túloldali fekete bevonata egyszerűbb, de egy ügyes nagymama itt is csodákra lehet képes. :)

Összességében elmondható, hogy legyünk kreatívak és kísérletező kedvűek.

Figyelni kell azonban a környezetre! A fotós piros pólója, a bútorok, a szoba esetleges díszei, az ablakon beszivárgó természetes fény, vagy az utcai lámpák sárga színei képesek elrontani egy képet! Különösen érzékenyek erre a tükröződő felületek, a fémek, üvegek, sík műanyagok fotózása, illetve az emberi szem! A szem nemcsak a lélek, de stúdiónk tükre is! Érdemes behúzott függönnyel, semleges (szürke vagy fekete) ruházatban fotózni, lehetőleg a környékről eltüntetni az összes feltűnő színű tárgyat.

Egy kedves és naggyon nehéz témát fogok most boncolgatni. Most nem verselek nektek. Nem éneklem meg. Leírom nektek miről is szól ez. Nagyon sokan hiszik azt most, hogy ténleg szerelmesek mert párkapcsolatban élnek. Ez akkora hülyeség ahogy van. Mint azt legtöbben olvashattátok a "Járás" című cikkben, megvan a véleményem a mai fiatalok hülyeségiről. Nem azt mondom, hogy nincs jo kapcsolat vagy nem létezik szerelem. De létezik. És most... szeretném megosztani veletek ezt a leirhatatlan élményt. Én megvallom öszintén nagyon régen ... túl régen éreztem már ezt. De nekem legalább van fogalmam róla mi is az igazi szerelem. Megannyi dal, szó, kifejezés, vers és minden egyéb szültetett ennek a megfogalmazására. És ténleg meg lehet fogalmazni ezt a megfoghatatlan érzést, élményt.

Hogy mi a szerelem? Illúzió. Melyet az agy a szív érzéseinek hitetve érezteti, hogy boldog vagy. Ezek olyan érzések mint mikor csokit eszel vagy alkoholt fogyasztassz. Mámorító. De mégis mért illúzió? Az illúzió nem valódi érzés. A szerelem azért nem az, mert elmúlik. És milyen rossz is akkor. Sokan voltunk már szerelmesek. Vagy sokan hittük hogy szerelmesek vagyunk. De mit kell éreznünk, hogy tudjuk ténleg szerelmesek vagyunk? Milyen érzésekből tudjuk azt, hogy ez valódi szerelem..

Szeretni valakit ... ez egy leírhatatlan érzés. Megpróbálom hát. Ha lessz még megjegyzésem leírom utóiratban :). Ez olyan mint repülni. Ejtőernyűvel szállni és érezni. érezni a szél rebbenését, érezni, hogy igazán élsz. Rá gondolni mikor nincs veled. Hiányzik ha nem fogja kezed. Őt szeretnél látni mindenhol. Vágysz rá hogy meglásd bárhol. Hogy ő legyen és megszólíthasd és ha télleg ő nyakába ugorassz. Érezteted vele szereted. Érte áldoznád halálod és élted. Vele töltenéd minden idődet. Mert elfelejteti veled, minden gondodat mely csak lehet. Ha beteg vagy ott áll meletted. Kiszolgál és szeret. Ha esik vigyáz rád el ne olvadj. Mert édesebb vagy neki mint nyalóka. Mindent megtennél érte. És mindent megkaphatsz tőle. És a minden neked nem jelent ajándékokat, nem csak a testi vonzalmakat. A minden neked a nyugalmat melyet csak ő adhat. Mert örömmel felejtessz el minden bajodat. Mert örömmel mutatod ki szerelmedet, fájdalmadat. Mikor a szemébe nézel magadat látod. Mert ő cask rád gondol bárhol. Mert egymás szívében éltek már. Nem vagytok már barátok. De megoszthatod vele minden titkod. A lelki társad ő, ki mindig megnyugtat. Ki megnevettet és ha kell veled sírhat. Szeret és mondja és érzed. Szó nélkül is látod, neki te kellessz. Áradoznál róla folyton nevetve, kikiabálnád szerelem ez köztetek. Ez a pillanat nem illan el. Örökké él szívedben ha messze is van tőled. És tudod ha nincs veled, hozzád mindig hűséges. Féltékenyek vagytok, ez természetes. De csak mert elveszteni egymást soha nem szeretnétek. Nekem ezen alapszik a szeretet.

Nah szép ... most ahogy így nézem. PICIKÉT lehet, hogy verses lett. De mint látjátok a verseimben. A szerelemről írni máshogy nem tudok, csak szépen. :D Amugy a legtöbben akik ismernek tudják. Ezeket a bejegyzéseket abban a pillanatban találom ki miközben írom. És aki télleg ismer azt is tudja... spontánköltő vagyok. Nem vagyok jó. De így jön ki. És ezt az érzést felidézni... szép szavakkal lehet. Mert leírni máshogy képtelenség eme érzelmet. :)

De befejezve ... Nekem ez az érzelem hazugság volt. Áltattam magam mint mindenki más. Én szerelmes voltam a lányba. Ő mint kiderült nem. Hazudott nekem. Megannyi versemet kreativitásomat és időmet (apénzrőlnemisbeszélve) pazaroltam rá. De így visszanézve. Lehet, hogy nagyon szemét volt velem 2 éven keresztül. Lehet hogy annyiszor csalt meg és hazudott nekem ujra és ujra. De ha ilyen hülye voltam ... megérdemeltem. Tanultam a hibámból. És mióta szingli lettem ... felnőttem.

köszönöm, hogy végig olvastad gondolatom. Nem biztos, hogy itt a vége...