Nos, aki a jóbarátom (vagy az exem), már biztosan hallott az én hűn szeretett és őrizgetett dobozomról. Új hír esedékes róla. Szénné égett. Őszintén szólva egyszerű farostlemezből volt összeszkábálva, az emlékek cetlijei, színei, és rajzai borították karcos külső felületét. Nem mondom az idők alatt egyre nagyobbnak kellett lennie, így folyvást cseréltem. Ám az utolsó forma elég szépnek tűnt, hiszen egy A4-es méretű lap bőven talált benne helyet. Aki még nem tudná miről is írok most, vagy aki érdeklődik a megsemmisítődés miértjére, annak ajánlom olvassa tovább...

Az idei év első bejegyzése. Egyenlőre csak remélni tudom, hogy nem csak az ismerőseim lesnek fel ide. Bár nekik azért köszönöm, hogy ily módon is figyelnek rám. Valami nagyot akartam írni 2011 elsőjének. A sok válogatás közül végülis ez sikerül most amit gyorsan le is írok, amíg még friss. 

Ha visszanézem, a kezdeti időkben, azt sem tudtam, miért készítettem ezt az oldalt. Ezek után, kezdtek bennem gondolatok megfogalmazódni, amiket úgy döntöttem ki is írok magamból nagybátran. Akkoriban egy másik névvel is futott amúgy az oldal, ha nagyon keresgélnénk, talán meg lehetne találni a bejegyzések között az előző címet, mivel megírtam a változtatás miértjét. Írni sajnos ma sem tanultam meg helyesen, de a tartalom legalább általában összefüggő. Mára már a saját gondolataim mellett sok sok mindenről írok szívesen. Ha oldalt a címszavak alatt nézelődik az ember ki is található mik érdekelnek a legjobban. A gond az, hogy a blog témája, még így is meghatározhatatlan. Azt mondják a google ki tudja találni mi illik legjobban a bloghoz, milyen érdeklődésű emberek olvassák, és ehhez mérten adja a reklámokat. Ezt az oldaldobozban ha megnézi az ember, elég vegyes. 

Nemrégiben, sikerült rátalálnom miként rakhatnám fel a blogomat a közkedvelt közösségi portálra, a facebook-ra. Oldalt már meg is lehet találni a kis közösséget akik biztosan szeretik az oldalt, és most bárki csatlakozhat lájk gombbal. Idővel próbálok ott bővebben kifejeződni, hiszen vannak olyan rövid gondolataim, amiket itt nem éri meg megosztanom. Valamivel bővebb információt kaphattok az érdekességekről, a kedvenc helyekről, az új fényképekről, filozófiai gondolatokról, és miegymásról. Remélem itt idővel az is feltűnik majd (akár számomra is), hogy milyen emberek szeretik olvasni az oldalt. Ezt vehetjük statisztikának is. Mindenképpen szeretném ha a facebook által, ti is részt tudnátok venni a bejegyzések alakulásában, ha valami tetszett, írjátok meg, hogy lehetne több. Ha valami nem, komment alatt írjátok meg miért. Szeretnék javítani az oldalnak nem csak a minőségén, de a témáin is. Ehhez viszont egy kis segítséget kérek tőletek, olvasóimtól. 

Miről jut eszedbe Budapest? Mi az ami szerinted mindenképpen Budapestet jelenti? Legyen ez egy szórakozóhely, baráti társaság, egyetem, vagy valamilyen nevezetesség, a lényeg, hogy számodra Budapestet jelentse. Azért kérem ezt, mert szeretnék egy logót, vagy egy képet, amiről majd azonnal a Mister in Budapest jut majd mindenki eszébe, aki valaha is meglátogatta az oldalt. Ha túlbuzgú vagy és sokat unatkozol, ha lenne kedved nekem segíteni, örömmel fogadnék vázlatokat, vagy kész terveket is. Az e-mail címem facebook-on megtalálható, bármi ötleted van, oda küld el, vagy írd meg. Előre is köszönöm.

Remélem az oldal érdekesebb is lehet még. Remélem aki eddig is, az ezután is figyelemmel kisér. Mindenkinek további szép napot kívánok, egy kedves mosollyal, és egy halk helóval. :)

 Ma már a blogok fontos szerepet töltenek be a média életében. Persze sokan szándékosan nem vesznek tudomást róluk. Régen még a blog nem szólt másról mint egy ember interneten közzétett naplójáról. Sajnos a bloggereket legtöbben még mindig ezzel azonosítják. Ez a mai világban megváltozott.

 Az elkövetkezendőkben saját emlékeim osztom meg veletek. Ezek is oly levelek, melyeket el sosem küldtem senkinek. Már a vicc az, lassan nem is emlékszem kinek szólnak. De előlapozva látom bennük ki voltam, látom mit éreztem, gondoltam. már nem szégyenlem, hisz tanultam, más lettem és javultam. Hibám belátva írom most e sorokat, talán lesz erőm mutatni másokat. 

(Cím nélkül)

Félek elveszthetlek könnyen,
mert túl messze vagy tőlem.
Oly sok szép szó csábít
mit másoktól hallhatsz így.

És ha mások ott vannak ahol te,
nem tudom épp igent mondasz-e,
nem tudom ott kibe szeretsz bele,
és ha látlak őszintén nézel-e szemembe.

Mondod-e nekem, szeretlek.
és ha mondod hát még kinek
és hol boldogság már ez?
Ha így kell félnem tőled.

Ezt nem tudhatod mért van bennem,
És mért fojtom el ezt az érzelmem
De jobb békességben megbízni benned,
mint vitával otthagyni a színteret

Szeretlek és ezért kérem
bizonyítsd szerelmed nekem
és hidd el én is így teszek
Akkor majd senki sem félhet.

Társak leszünk mi ketten 
bizalomban,szerelemben.
nem hagyom hogy kihüllt érzelmek
vitassák meg benned még mi kellhet

Hogy ne kelljen máshol keresned,
sem izgalmakat, sem szerelmet.
akarj minden időben engem,
Gondolj csak rám, más ne kelljen.

Ne gondold, hogy lesz párod
Ne gondold, hogy szerethetsz
Élj meg minden napot
És sorsod sem feledhet

Egy írás, mely rólad szól
Mely leír mindent mi oly apró
Tán még észre sem veszed,
hogy része az életednek

De kell minden részlete
kell mindent megélned
A rosszat a csúnyát egyaránt,
hogy legyen miből ítélned.

Kell olyan mit elfelejtesz,
hogy tudd mire kell emlékezz.
Idővel megtudod mi volt a fontos 
és mi oly jelentéktelen.

Gondold, hogy legjobb vagy
Azt érdemled és azt kapsz
aszerint cselekedj mit jónak látsz
és láttasd az élet imádatát.

Meglátod majd a sok barát
is erősebb lesz kötelékben
hisz szükség van rád 
nem csak rokon kihez közel állsz.

Mert te már tudsz valamit 
mire sokan vágynak
lesz kiket te vezetsz rá,
hogy lássanak.

Halkan, nyugodt szívvel,
súghatod feléjük békével
mikor szükség lesz rád ott vagy,
hogy elmondhasd e szavakat.

Nyisd ki a szemed és láss az éjszakában,
Keress értelmet minden talányban,
Rendezd életed új útra találva,
Tűzz ki célokat, hogy a jövőd majd láthasd.