A mai fiatalság gondját próbálom leírni. Én mint fiatal régen ugyan így éltem mint amit most leírok problémaként. Rákellett döbbennem egy társaságban, hogy nem az a követendő amit a fiatalabb társaság csinál, talán a filmek hatására. Nap mint nap hallok olyan történeteket sajnos egyre fiatalabbaktól, hogy is éltek meg 1-1 "bulit".

Kezdem ott, hogy miért nincs a fiataloknak buli alkoholfogyasztás nélkül. Az egy dolog, hogy fogyasztanak alkoholt, mert egyes embereknek az segít könnyebben oldódni. De kérdem én ha olyan társasággal vagyunk akikkel egyébként is jól érezzük magunkat miért kell részegségig inni magunkat. Sok házibulin tapasztaltam a következőket: Minél fiatalabbak voltak a "bulin" annál kevesebben táncoltak, a zene feleslegesen és tul hangosan szólt (azért feleslegesen mert senki nem táncolt és mert korlátozta a kommunikációkat), Túl sok pia volt amit fogyaszhattak, és büszkék a fiatalok arra, hogy leitták magukat. Miért az az ideális hogy ha valaki sokat iszik és úgy bulizik? Attól miért válik "menővé"? A hiánya minden nemű értelemnek. Ez a gondja a buliknak. Persze néha ki kell kapcsolni. De azzal ha valaki csak úgy tudja jól érezni magát egy bulin, hogy minden alkalommal iszik. Lehet, hogy bennem van a hiba. De szerintem ott már gondok vannak. Lehet, hogy nem megfelelő a társaság, lehet, hogy nem tud beilleszkedni, lehet, hogy egyszerűen csak az nem bírja megállni, hogy ne fogyasszon alkoholt és úgy érzi anélkül már nem érezheti jól magát. De ezt már alkoholizmusnak hívják. Persze van aki most azt mondja pont én beszélek. Igen ébredtem már én is detoxban és nem vagyok rá büszke. De tanultam a hibámból. És remélem ezzen a bejegyzéssel felébreszthetek pár fiatalt, hogy változtasson e téren szokásain. Nem azt mondom, hogy nem ihat. De az kell a társaság miatt is. De tudja mindenki, hogy hol van a jóizlés és a részegség határa. És nem feltétlenül a mennyiség a lényeg, lehet a minőség is. Ha ott vagyunk. Inkább költsünk 1-1 jó koktélra mint sok "felesre". A fiatalokat szerintem meg kellene tanítani ésszerűen jólérezni magukat és azt hogy hogyan kell ténleg bulizni. van különbség a piálás és a buli között. Ezt is meg kell tanulni. Bulizni társaságban kell amikor jól akarod érezni magad. Ha meg piálni akarsz, tedd tönkre magad egy napra. És itt felhozhatnám a drogok és a különféle halucinogén szerek példáját. Aki viszont így érzi jól magát. Úgy, hogy ilynekkel élve érzi jól magát egy buliban. Akkor gondolkozzon el milyen is lehet egy közösség egy baráti társaságban jót bulizni felhőtlenül.

Én sokáig buliztam "értelmiségi" fiatalokkal. Én nem lettem az, de sokat tanultam tőlük e téren is. Gondtalanul fel tudtak oldódni és jól érezni magukat bárhol a társaságokban. Ők is felhőtlenül buliztak, de nem alkohol hatására. Hanem tudták, hogy mikor lehet kiadni magukból azt amit nem szoktak a hétköznapjaikban. Ők amint zene szólt nem zavartatva magukat kezdtek táncolni, mégha senki nem is táncolt. Ők beszélgettek és mindent kibeszéltek nem szemérmeskedve osztottak meg egészséges keretek közt olyan témákat amikről nem mindig beszélhettek. Nekik az ilyen bulik arra voltak jók, hogy kiadják magukból a feszültséget. Ott is szól zene, ott is isznak alkoholt. De az a társaság már felnőtt. És ők tanítottak meg engem igazán jól érezni magamat. Bátornak lenni és felhőtlenül nem zavartatva magamat szórakozni. ilyenkor nem csak egymással, új emberekkel, esetleg zenével vagy bármi mással ismerkedhetünk meg. De ténleg jól érezhetjük magunkat. Kis mennyiségü alkohol társaságában, Káros cigifüst nélkül, és minden olyan beteges szenvedély nélkül amit egyesek alapvető bulikellélnek fognak fel (gondolok ezalatt partydrogokra). Ezeknek a szórakozásoknak stílusa van. Értéke. És itt ténleg megismerheted az embereket és eldöntheted, ténleg nagy arc-e.

Jó Szórakozást. Egészséges Bulizást.

Régóta beígértem ezt a bejegyzést valakinek aki egy nagyon kedves ismerősöm. Ő maga is Jehova tanúja. Ez nem csak egy vallás. Ez egy összetartó közösség. Jól rendszerezett szabályokkal. Ezeket a szabályokat nem ők hozták. A Biblia. Olyan elkötelezetten hisznek valamiben és élnek valami szerint, ami miatt tisztelni kell néha őket. Náluk nem megengedett a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és a házasság elötti szex. Ezek a mai társadalomban olyan dolgok amiktől az ember nagyon nehezen tudja magát távol tartani. Jehova tanúi különlegesek. Gyakran találkozunk az utcán a városokban vagy bárhol Jehova tanúival akik téríteni próbálnak minket, legyünk mi is Jehova tanúi. Fedezzük fel mi is magunknak ezt az életet. Nekik kötelességük ez is. Így nevelték őket. És mindenki lehet Jehova tanúja még akkor is ha előtte kicsapongó életet élt. Itt nem számít a múlt. Köztük csak az számít, hogy amíg Isten híve vagy ne szegd meg a szabályokat. Jehova isten neve. Ez is benne van a Bibliában. És ők úgy ismerik ezt a könyvet, mint más a legkedvesebb dolgát. Például kötelességük mindig prédikálni is. Kiállni a közösség elől és beszélni valamiről amiben hiszel, ami megtörtént veled, vagy éppen idézel. Ezért is szükséges ismerniük a Bibliát. Bármikor tudják mit hol kell keresniük. És feltétel nélkül hisznek a vallásukban. Hisznek egymásban, a közösségükben és van miért. Ők összetartanak. De ha valaki megszegi a a szabályokat, vagy nem teljesíti kötelességét. Kiközösítik, nem járhat oda. Ez kicsit érdekes néha, mert nem hibázhatnak. Viszont mindnyájan emberek vagyunk, ők is azok. És milyen nehéz is megállni a kisértéseket ebben a világban. Mikor irányíthatnak az érzelmek, a társaságba beilleszkedni vágyás szándéka. Ezért tisztelem őket. Az önmegtartóztatás amiben ők élnek valahol példaértékű sokak számára. Ami nekünk olykor etikett. Nekik szabály. És élet. Sokmindent lehet néha azoktól tanulni akiktől olykor óckodunk. Persze vannak olyanok akik megismerés nélkül mondják rá, hogy milyen élet lehet az ilyen. Ők egyszerűen csak tudják, nem tudnák teljesíteni ezt az életet. Itt szükséges Jehova feltétel nélküli szeretete és, hogy az ember ténleg higgyen benne.

Ha valakit komolyabban érdekelne. Bárhol megtalálhatja őket. És ahogy mondják. Isten mindenhol ott van.

Nem is kertelek mert ezt szánom a befejezőcikknek ... ígyhát igen hosszu lesz ... és ha lesznek még tapasztalataim vagy hallok valamit etéren ... megosztom veletek igérem.

Vakuk

Néhány trükkel elkerülhetjük a stúdióvakuk többszázezres költségeit. Persze az eredmény nem lesz annyira kényelmes és tökéletes, de ez talán nem is cél, ha ki tudjuk hozni 1-2 nullával kevesebből... Persze sok minden függ a barkácsoló képességünktől és a rendelkezésünkre álló anyagi forrásoktól.

Kezdjük a drágább megoldással:
Léteznek olyan rendszervakuk, sőt önálló transzmitterek is, amik képesek "elvillantani" az erre "odafigyelő" vakukat. Ilyen rendszereket kínál a legtöbb nagy fényképezőgép gyártó. Ezek ára alig marad el a kisebb, gyengébb stúdióvakuktól, előnyük azonban a sokkal könnyebb szállíthatóság, és a gyári rendszerek sokszor a vakuk automatikus fényadagolását is elvégzik (E-TTL, I-TTL), persze gyakran nem elég "okosak", vagy nem képesek kitalálni a fotós extrém világítási ötleteit, így eleve be kell avatkozni kézileg.

Kaphatók persze olcsóbb, egyszerűbb "slave" vakuk, amik bármilyen infra jelre, vagy fényintenzitás erős váltására (vakuvillanás) kioldanak. Vigyázni kell azonban, hogy a modern gépek vakuja fénymérés céljából elővillantást végez, amit ha nem tudunk "megsúgni" a slave vakunak, akkor rosszkor adja ki a fényt. Amennyiben megoldjuk ezt a problémát, akkor is fennáll az, hogy a vakuknak valamilyen szinten "látniuk" kell egymást. Ez bizonyos helyzetekben nem előnyös. A kicsi slave vakuk ára általában nem magas, néhány ezertől 10-20 ezer forintig terjed, de fényerejük többnyire alig több mint egy erősebb halogén izzóé, bár a rövid záridő megoldható, pusztán a rekeszt nem tudjuk szűkebbre húzni nagyobb tárgy indirekt megvilágítása esetén, illetve a kevés fény ellen nem segít a hosszabb záridő.

Van forgalomban kisipari módszerekkel készült vakuvezérlő, (nem kívánom őket név szerint reklámozni, de láttam már működés közben is ilyet, és jól megy) ami tetszőleges számú elővillanás kivédését képes kezelni, és kiegészítve egyszerre több vakut is el tud sütni. Előnye, hogy segítségével bevonhatjuk a munkába a régi, egyszerű vakukat, és kész megoldást kínál, illetve hogy nem kell szinkronkábel a fotós és a vakuk közé. Hátránya, hogy muszáj villantani. Ez nem mindig jó. Kivéve ha a gépünkön nincs semmilyen vakuszinkront kibocsátó csatlakozó, vagy vakupapucs, amikor a beépített vaku villanása jelenti a szinkronizáció gyakorlatilag egyetlen módját. Maga a vezérlő ára esetenként meghaladja az általa meghajtott vakuk árát, de még így sem magas, lévén nagyon olcsó villanókat lehet vele üzemeltetni, akár párszáz-párezer forintos régi, használt darabokat, amik nem képesek sem slave működésre, sem nem lennének alkalmasak arra, hogy önmagukban egy modern gépre kerüljenek.

Ha van szinkronkimenetünk vagy vakupapucsunk, "levehetjük" a jelet a gépről. Így nincs zavaró villanás, sem direktben, sem a plafonra irányítva. Persze az összes vezetékes megoldás azzal a kényel-metlenséggel jár, hogy a fotós "köldökzsinórral" hozzá van kötve a "stúdiójához". Kellően hosszú és hajlékony kábel azonban kis odafigyeléssel minimálisan okoz problémát.

A kábelekkel azonban vigyázni kell. Egyrészt gyári változatban beszerzésük nehézkes tud lenni, másrészt nem mindegy milyen vakut kötünk össze! A régi vakuk egy része (minél régebbi annál biztosabban) NEM rendelkezik tirisztoros vagy triakos leválasztással, így a teljes vakufeszültség folyik ki a papucsra, és a gép egyszerűen csak rövidre zárja az esetenként 200 Voltnál nagyobb feszültséget a villanócső és az energiaellátás közti vezetést. A modern digitális gépek azonban nem szeretik a 6-10V-nál nagyobb feszültségeket... Nomeg ha több vakut akarunk elsütni, nem is köthetjük direktbe össze őket, hiszen a vakuk is "bánthatják" egymást.

Én magam jelenleg egy saját készítésű vezérlőt használok, aminek egy bemenete van a gép felől, és 3 különböző vakut képes elsütni, attól függetlenül, hogy azok milyen feszültséget adnak le. A jelet a gépről kábellel veszi, de galvanikusan választja le (vagyis a vakufeszültség ha akarna se tudna átcsorogni a fényképezőgépbe), és vakunként külön kapcsolja őket. Minimális elektronikai ismerettel párszáz forintból elkészíthető készülék, és segítségével a legolcsóbb (használt) vakuk képesek együttműködni digitális gépünkkel, illetve velünk, amatőr fotósokkal.

 Kapcsolási rajz - egy csatorna

A kapcsolás talán elsőre bonyolultnak tűnik, de összesen 4 darab elemből áll csatornánként. Amiket hozzá lehet fűzni, hogy a tervezéskor az elektronika és a fényképezőgép maximális védelme volt a szempont, és a strapabíróság. Elvileg a triac kihagyható, ha minden igaz, magának a fénykapunak el kell bírni a vaku elvillantásához szükséges áramot, bár ezt nem teszteltem.

A kapcsolás egy csatornára vonatkozik, de látható, hogy a gép felőli bemeneti pontok nyugodtan "közösíthetők", így elvileg tetszőleges számú csatorna tehető egymás mellé. (Nekem -mint fentebb említettem- 3 van, ami eddig bőven elégnek bizonyult...)

A tápfeszültségre 3V-ot használok, ami tekintve hogy van egy ellenállás és egy LED a rendszerben, a gépre érve alig több mint 1 V marad. Ez lehet időnként kevés! Ez esetben meg kell növelni a tápfeszültséget, ami azért lehet bonyolult, mert a 3V-hoz lehet kapni kész elemtartót elektronikai alkatrészboltban, illetve a következő kényelmes és kicsi áramforrás a 9V-os elem.  A vakuvezérlő kibontva. Ez viszont már minimum 7-7,5V-ot engedne a fényképezőgépre, ami lehet hogy sok. (A Canon digitális tükörreflexes gépei a vakupapucson elvileg 6V-ig viselik el, sose mertem ezt kockáztatni.) Ebből azonban az is adódik, hogy a ceruzaakku (ami csak 1,2V) nem jó, hiszen itt kevés lehet a gépre jutó feszültség! Ám az egész szerkezetnek csak akkor van minimális áramfelvétele, amikor exponálunk, így 2 darab viszonylag olcsó ceruzaelemmel, mindenféle kapcsoló nélkül is várhatóan évekig működik a készülék (nekem lassan egy éve gondtalanul megy, két vacak olcsó elemmel). Amennyiben a tápfeszültséget emeljük, emelni kell a LED előtti ellenállást! Elvileg 3V-nál nem is kell ellenállás, én a védelem miatt ezt is beletettem. Amire egyedül vigyázni kell, hogy a gép vakupapucsa polaritásérzékeny! A külső érintkező a negatívabb, a középérintkető a pozitívabb pólus, így esetünkben az elemek felől a "-" érinkező megy a papucs "karimájára", és a LED-ek felőli kábel a középpontra. A szerelés közben sikerült fordítva rákötnöm, 3V mellett az EOS 300D-nek átmeneti ERR-99 -en kívül nem lett baja, de nem kockáztattam tovább...

A legnagyobb gondot a vakuk fizikai kontaktusa jelentette. A végén amellett a megoldás mellett döntöttem, hogy RCA (Line) csatlakozókat teszek a vezérlőre, és minden lehetséges kapcsolatot ezekkel biztosítok. RCA csatlakozót olcsón (10-20 Ft-ért) lehet venni elektornikai alkatrészboltban, míg a szabvány vakuszinkron csatlakozó beszerzése nehézkes és drága. Így egyedül a vakupapucsról történő jellevételt szolgáló alkatrészt kellett megvennem, illetve azon vakukhoz a papucsot, amiknek nincs semmilyen bemeneti csatlakozója. Az RCA csatlakozók közé pedig bármilyen 2 szálas dróttal tetszőleges hosszúságú jelkábelek készíthetők (értemes 5-10 métereseket csinálni). A vakupapucsból létezik olyan kialakítású, aminek az alján szabvány állványmenet van. Ezzel könnyen lehet fotóállványra rögzíteni a szerkezetet. (Ilyet nekem csak fotóbörzén sikerült egyelőre kapnom.) Lehet olyan vakut is venni, aminek jack, vagy minicajk dugós szinkroncsatlakozója van, ez azért előnyös, mert ez szintén könnyen és olcsón beszerezhető, így megspórolható a vakupapucs. Vállalkozó kedvűek olyan vakukba, amiben van némi hely, beépíthetnek könnyen megvásárolható olcsó csatlakozót (a fenti képen látható Yashica vaku oldalán is kivehető egy RCA, a jobboldali Carena-nak meg van minijack-je.) 

A vakus megoldások előnyei:

• A villanás pillanatszerű, és nagyobb fényerejű, így rövid záridők és szükség esetén szűkebb rekeszek használhatók.
• Összerakva kisebb helyet foglal el az egész, könnyebben szállítható
• A vakuk színhőmérséklete általában napfényhez közeli, 5000-5500 Kelvin, és az egészen eltérő gyártmányú vakuk is igyekeznek többnyire azonos "színű" fényt adni. A rendszer nem fogyaszt jelentős mennyiségű áramot, így túl sok hőt sem termel.
• Könnyedén tehető elé bármilyen színszűrő, vagy lágyító ernyő, hiszen ezeket nem "bántja".

Hátrányok:

• Talán a legnagyobb probléma, hogy a vakuk nem adnak folyamatos fényt, így a fénye beállítása csak utólag, az elkészült képek folyamatos visszanézése alapján képzelhető el. A drága stúdióvakuk legtöbbjében van modellező fény, ami többnyire egy 60-300W-os izzó. Ez azonban pont ott és olyan irányban világít, mint a vaku fog, tehát előre látjuk az eredményt. Ilyen modellező fényt végső soron mi is barkácsolhatunk a vakuink mellé, ám ez már jelentősebb szerelést igényel. A digitális világban pár plusz expo általában nem jelent akkora gondot, hogy ne lehessen meglenni modellező fény nélkül, főleg hogy az ember egy idő után kezdi kiismerni, hogy hova és hogy elhelyezett vaku milyen fényt fog biztosítani.
• Amint látszik, vagy drágább, vagy kissé bonyolultabb összehozni egy működő rendszert. Nekem a legnagyobb bajom a vakuszinkron kábelek összevadászásával volt.
• Be kell szereznünk némi állványzatot. Általában kiszuperált, vacak vagy éppen fillérekért kapható olcsó "pro, szuper, extra foto-video" kínai műanyag állvány is röhögve elbír egy-egy vakut, meg esetleg egy ernyőt, az se baj, ha nem túl stabil, a lényeg hogy megálljon a lábán.

SZIGORÚAN EZT A BEJEGYZÉST CSAK HÖLGYEK ÉS CSAK NAGYKORÚAK OLVASSÁK TOVÁBB! DE TÉNYLEG!

Ezeket a sorokat egy ismerösöm küldte nekem e-mail-ben. Az ismerősöm egy hölgy. Kint él Franciaországban. És igazi cosmopolita nő. Ilyen verset sem kap mindenkitől az ember. És itt egy felhívás. Kedves hölgyeim a következő sorokban nem enyhén erotikus megjegyzéseket, instrukciókat olvashatnak. Előre figyelmeztetek mindenkit az esetleges mondhatni szabad kifejezésekért. De megosztom kedves olvasóimmal. Viszont aki zavarba jön kérem ne olvassa végig. Nem mindenkinek tetszik ez a "zóna". Viszont egyes hölgyeknek ez buja olvasmány lehet és néha jól esik egy ilyenen elgondolkozni és megtapasztalni.

Az erotikus hindu tanítás nyomán
A koitusz legyen gyakori színes és spontán
Ha nő vagy, kínáld ajkad vágyakozó pasidnak
És áruld el neki bátran, hatását csókjainak
Idézzétek fel mikor először egymáshoz értetek
Az buja feszültség hogyan járta át testetek
Légy bájos, csábítsd tekintetét magadra
Hagyd szoknyádat felcsúszni kacéran derekadra
Villanjon ki blúzodból gömbölyödő kebled
Simogasd csípődet, cirógasd remegő melled
Nézz lenyűgözően, bűvösen szemébe
Pucér testeddel hajolj csábosan föléje
És hagyd, hogy elbűvölten megérintsen
Popsid kontúrjait simogatva kényeztessen
Üljetek egymással szemben lustán
Széttárt lábadat vesd át izmos combján
Csúsztasd hímvesszőjét finoman hüvelyedbe
Ringasd magad hímtagján gyöngéden, kerengve
Kapaszkodj bokájába, dőlj egészen hátra,
Majd ülj fel, nézz mélyen szeme sarkába
Meséld el neki fantáziád, amit sóvárogva kívánsz
Hogy egy csupasztestű kamasz fiúra vágysz
Kérd meg őt, legyen ő akire vársz
Burjánzó fantáziád titkos lovagja
S mikor hüvelykujját majd a szádba dugja
Duruzsoljon halkan obszcén szavakat füledbe
Irdatlan dorongjával hatoljon óvatosan testedbe
Apró orgazmusaidra fürkészve figyeljen
Gyönyörködjön kéjsóvár őrjöngéseidben

Szerezd meg te is titkos vágyait, tudd meg mi az álma,
Szemét bekötve fektesd meztelenül az ágyra
Nyalogasd csupasz testét, lábujjától derekáig
Vigyázz, nehogy elélvezzen, kínozd még sokáig
Élvezd gyötrődését, erotikus kínját
Folytasd a mellén, majd harapdáld a hasát
Szopogasd, csavargasd mellbimbóját
Kússzál testén ráklépésben köldökéig
S ha már alig bírja vissza tartani,
Ne hagyd neki, ha beléd akar hatolni
Ingereld tovább, súrold ajkaddal ajkát
Vedd forró szádba vaskos hímtagját
Szopogatva dorongját vigyázz izgalmára
Csücsülj kéjelegve kövér hizott farkába
Bújjál ki és újra vissza, tartsd sokáig felizgatva
Kémleld a kéjtől eltorzult arcát, harsány eksztázisát
Szenvedélyes koituszban, élvezd vad orgazmusát

Csábítsd megkívánt fiúdat egy hasas székre
Közösüljetek tükör előtt, magatokat nézve
Ülj a tükörrel szembe, háttal lovagod ölébe

Ha már farka merev, döfd magadba szerszámját
Érezd testeden ujjainak zongora játékát
Hintáztasd vaginád hatalmas dorongján
Himbálva tested élvezz el izmos farkán,
Majd legyen pasasod egy kielégítő rabszolga
Nem kíméld, utasítsd, váltsa vágyaid valóra
Simogassa kebled, srófolja duzzadt bimbóid
Morzsolgassa ajka közt csiklód picurka porcióit
Tanítsd, irányítsd, hogy jámbor zselléred legyen.
Duzzadó puncikádat nassolja szenvedélyesen
Forró nyelvével elvétve, döfjön hüvelyedbe
Gyakorolja, míg nem zuhansz abszolút önkívületbe
Részesítsd őt kegyeidben, ha valóban megérdemelte

Időnként jöjjön egy kínzó tanóra
Fekete ruhád cipzárját lehúzva
Vállad, kebled sorjában kibuggyannak
Földre hulló ruhád, egy fekete harisnya
Megvillanó bőröd, részegítő látványa,
Melleiddel testén kúszva, hajolj föléje,
Suttogj pajzán semmiségeket halkan a fülébe,
Meglátod, majd farka látomásra nő
S erekciója kemény lesz, mint a kő
Tapintsd ki körvonalait, gombold ki nadrágját
Csúsztasd szádba hatalmas szerszámját
Nyald végig testét lábujjától szemhéjáig,
Harapdáld finoman fülcimpáját
Fogd két ujjad közé lüktető hímtagját
Göngyölgesd t farka redős fitymáját
Csókolgasd meztelen bíborvörös makkját,
Habzsold rajongva duzzadt farka karimáját
Dorongja gyűrött gallérját görgesd föl és alá
Figyeld diszkréten, hogyan nő az izgalom
Picit gyorsíts, majd lassíts az iramon,
Maszturbáld őt érzéssel gyöngéden
Dugd szájába ujjad, hadd kéjelegjen
Nézd eltorzult arcát mikor már eszméletlen
Kémleld csodálattal, combját, lüktető mellkasát,
Itasd fel kéjsóvár testéről kilövellt spermáját

Azután jöhet a hálaadó közösülés
Egy klasszikus, udvarias szeretkezés
Feküdj oldaladra, pasasod bújjon mögéd
Izmos testével tapadjon szorosan beléd
Popsid gömbölyödjön formásan farkára
Markolja gyöngéden tested, melled simogatva
Harapdálja vállad, füled, csókoljon nyakadba
Végre jöjjön a penetráció vaskos valósága
Hatoljon finoman hátulról nedves vaginádba
Közben simogasd ujjaddal ágaskodó csiklódat
Ha belefáradtál, vedd elő bátran vibrátorodat
Mutasd meg, hogyan jutsz a koitusz csúcsára
Ez a Kámaszutra, a kettős élvezet orgiája.

Nagyon régen írtam, és ezt illene bepótolnom. ezért mától minden nap írok valamit már a héten (megpróbálok). Nem igazán volt eddig témám, de ez a hetem már most jól alakult. Meglátjuk mi sül ki itt belőle. És nektek mennyire tetszik az én hangulatingadozásom és témaváltásaim.

Megjegyezném Indult egy új fényképmappa. Az életem nagy részét kitöltő emberekről és azok közösségben eltöltött idejükről szól. http://indafoto.hu/misterbig/10b_0910

Nem csak a szöveg rejthet történetet.