Most kicsitsem a gyermeteg dőlöngélésekre és a rohanó hajszákra gondoltam. A mindenki számára kedvelt és már valamiért teljesen természetesnek vett kapcsolatokról van szó. Innen üzenem mindenkinek ... szokjanak le ... Nem tudom miért természetes az, hogy ha egy lányt, én például párszor meghívom valahova, vagy történjen ez fordítva. Vagy az eggyik fél vagy a környezetük hiszik azt, ők együtt vannak, azaz járnak. A mai társadalom előitéleteinek fogható be. Nem lehet férfi és nő barát? Ezt teszi a filmes kultúra. Egyébként pedig mindenhol vannak kivételek (hogy ezzel senkit ne bántsak meg).

A "járás" tulajdonképpen a kötöttség előmezeje. Ha belegondoltok minden járás vagy kapcsolat vaéahol még tetszésből indul. Ezekután az ember kényszert érez, hogy "beleszeressen" a párjába. Ez egy természetes reakció hiszen akivel sokat vagyunk együtt megkedveljük és elkezdjük azt hinni vonzódunk hozzá. Nos utolag elnézést kérek a hinni szóért de jómagam örökszingli vagyok és a Tesó kódexre esküdtem fel. A diákszerelmet mind megéljük egyszer. Ez egy olyan állapot mikor nem életünk párját találtuk meg, de a rózsaszín köd ugyan úgy elötted lebeg és azt hiszed örökké tart. Ez mind szép és jó de a depressziós fiatalok kis százaléka ebböl a helyzetből lett rosszkedvűvé. Az élet ekkor szembesíti először az embert a nem tart örökké legyen bármilyen jó. Hát gyerekek ez a pech. A kapcsolatok igen nehéz és elgondolkozato emberi érzéseket és néha érthetetlen cselekedeteket szülnek. Kinek ne lett volna olyan szerelme akiért vízbefullt volna (a kivételek most ne válaszoljanak)? És milyen jó érzés is.

Én magam még nem jöttem rá. Ma igen sokan tudják, hogy nem feleséget keresnek tizenévesen. Pedig aki szülő vagy aki ebben a korban van megértheti, hogy a járások és kisszerelmek ilyenkor kezdődnek és legtöbbjük ilyenkor is ér véget és vált egy másikra. Ha tudjuk, hogy vége lessz mért nem tudunk felkészülni rá? Mért kell ujra és ujra akkor belemenni és elhitetni, hogy ez kell nekünk, hogy szeretünk valakit és ő is szeret minket? Mert az embernek kell a szeretet és az, hogy érezze valaki foglalkozzon vele. Megmondom nektek ilyenkor jelentkezik a se vele se nélküle. Jómagam már egy jó ideje örökszingli. Semmiféle kapcsolatba nem verhetem magam mert a "szerelmes" éveimben én leginkább vesztesen jöttem ki a kapcsolataimból. Viszont mindenkinek mondom. Ha nyerni akarunk mindenképpen és tudjuk, hogy úgyis beleesünk abba a hibába, hogy lessz valaki aki eltekeri a fejünk akkor abban a pillanatban. A végén csak arra gondoljunk. Jobb leszek mint elötte voltam. És innentöl jöhet az önmegvalósítás. Újitsunk be és változtassunk annyi mindent körülöttünk amennyit csak lehet. Az segít.

Nem is szaporitom tovább a szót. Nem vehetjük el a szerelmet az életünktől. De kell mindenkinek egy idő amíg magunkkal foglalkozunk és nem az alkalmi partner keresésével. Irány az önmegvalósítás a többit bizzuk a sorsra. Mindig akkor találnak meg a legmeglepőbb emberek amikor nem számítunk rá. És emit ne feledjetek. Nem akkor kezdődik egy kapcsolat, hogyha kimondta mindkét fél, hogy összetartozunk és most járunk. Hanem ha mind2 félnek hiányzik a másik és szeretne minél több időt eltölteni a másikkal. Érződik a szükség és a szeretet ... de sose félj az újtól legyen az bármi....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.