Költeményem
2009.11.02. 21:57
Ezt a verset nagyon régen irtam valakinek aki nem érdemelte meg.
Ma valakinek ajánlom aki meg akarja érdemelni és nagyon sokat igért érte. Károly Andrea.
Neki üzenem: nem felejtem de elöbb lássam is a végrehajtás némely részét.
Messze szeretlek
Jó lenne ha itt lennél
Szeretnélek s szeretnél
Szeretnélek érinteni lágyan, kellemesen
Tapintani tested, úgy, hogy jól essen
Vágyom rá, hogy szeress
Hogy csókod érezzem
Vágyom rá, hogy nevess
Hogy mosolyod éltessen
Távol vagy most kedvesem
De a tudat éltessen
Tudd meg hogy szeretlek
S, hogy szeretlek hűen
S megyek, hogy szerethess
S megyek mert szeretlek
S ha ott leszek majd csak veled
nincs ki zavar, érezd, szeretlek
De szeress addig távolban
mert gondolok rád bárhonnan
Rád gondolok mindenben
Te vagy nekem mindenem
Egyetlen kicsi szívem
Szeretlek mint te engem
mert tudom hogy szeretsz
s tudom hogy Engem
kívánságom azzal teljes
Hogy jöjj vissza s szeress
S élj velem tovább mint bárki
S szeress tovább, sokáig
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.