Manapság egyre többen vannak akik megtanulnak lovagolni,lóval bánni.
Ennek igazából örülni kellene,de mégis valami keserű szájíze van az egésznek….hogy miért is??

Talán azért mert nemegyszer látni, hogy a ló ledobja lovasát, ellenszegül és hasonlók. Persze hogy egyből a lóra fogják - így a könnyebb, de ha kicsit próbálnánk megérteni őket is „lóul”gondolkodni,talán könnyebb,vidámabb,önfeledtebb és veszélytelenebb is lenne ez a szabadidős foglalkozás,sport. Ez az idézet szép példa rá: „A ló igazi menekülő állat. Ha nyomást gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy inkább a menekülést választja és nem a harcot.”
Tudni kell hogy egy ló sem születik „bűnözőnek”csak az ember változtatja azzá. Persze vannak olyan egyedek amelyek kicsit félénkebbek,ijedősebbek de őket is megfelelő türelemmel és tudással lehet nevelni teljes értékűvé,sőt fordítva is igaz:egy nagyon jó lovat is ellehet rontani,ijedőssé,bizalmatlanná lehet tenni.A jobbik eset amikor az emberben megvan az elhatározás és ellátogat egy lovardába/lovasiskolába és rábízza magát a /feltehetőleg/ kellő szakmai tudással rendelkező oktatókra,de az is megeshet hogy egy saját lovat vesz magának és vele együtt próbálkozik megtanulni velük bánni,gondozni őket.
Hogy melyik eset a jobb és hogy miért,vagy miért /feltehető/ az oktatók tudása?Az oktatóval kezdeném:
Elviekben elvégezte azokat az iskolákat ahol megszerzett minden tudást hogy továbbadhassa másoknak is.Ez a jó,vagyis lenne,mert nem így megy….sajnos.Sok oktató mondja magát szakembernek,de korántsem az,lehet hogy a papírja is megvan,de lóval nemtud bánni. Rengeteg példa van erre:például a kezdő nemtud bánni a lovával(nem megfelelő a ló mérete vagy túl kicsi vagy túl nagy a lovasához képest,vagy éppen nem jól képzett,vagy nem megfelelő vérmérsékletű)ekkor jön az oktató,aki leszállítja a lovast és elkezdi nevelni szegény lovat.Sajnos kis számban van olyan edző aki erőszak nélkül tenné ezt,legelterjedtebb amikor a pálcához,sarkantyúhoz és egyéb kényszerítőeszközökhöz nyúlnak-persze gyorsabb a hatása,nem kell sokat szenvedni vele,de lehet hogy egy életen át megmarad szegény állatban.Van a másik példa:amikor észbentartva a lovak viselkedését próbálnak rájönni a gond okára.Most tenném én fel a kérdést:Melyik is a jobb?Mindenki döntse el magában….Ezeket átgondolva vajon a lovaglással ismerkedők mit tanulnak meg leggyakoribb esetben?A lovat csak kényszeríteni lehet,ütni,verni,nem kell figyelembe venni semmit,mert az agykapacitása kevesebb,úgyis mindig csak ellenszegül.Ne adódjon félreértés,nem becsmérlek senkit sem,mert vannak kiváló szakembereink is,de manapság sokan papír nélkül oktatnak,kevés tudással.Tehát az oktatóknál is lehet válogatni szépszámban….próbáljunk meg néhány leckét venni több oktatótól is,hogy rájöjjünk mi is nekünk a legjobb,kérdezzünk nyugodtan,ha nem válaszolnak kezdhetünk kételkedni a tudásban.Ez a helyzet segít annyiban hogyha megtaláltuk a megfelelő lovasoktatót akkor több lovon megtanulhatunk lovagolni,mert általában több lovat használnak lovardában és ott van velünk az edző,aki minden hibánkat kijavítja,DE nem lekiabál és becsmérel ha nemsikerül valami,mert ettől a kezdő lovas önbizalma elillan,hanem magyaráz,próbál segíteni,és dicsér amikor annak megvan a helye.Röviden ennyit írnék az oktatókról.

Mindnyájan tanultuk mi volt jellemző eggyes régmúlt időkre. Mit viseltek, mit hallgattak, mik tetszettek nekik, mit építettek, miben hittek ... miegymás. De mi is elgondolkozhatunk róla, ránk hogy fognak visszatekinteni a jövőben. Mi lesz ami megmarad. Az ókorból az építészet, a zsenialitásuk a tudományokban. A középkorból a vallás irányítása és jelentősége. majd a korok virágzása és bukása. A nagy háborúk kora. Annyi minden van a múltunkban. De mi a helyzet a jelenünkkel?

Hogy is jellemezhető?
Építészetben megoszlunk. Van ahol a nagy felhőkarcolókat döntögetjük, van ahol az új technológiákat próbálgatjuk van ahol csak egyszerűen ahoz kell igazodnunk amit a múlt alkotott, hogy megőrizzük a hely hangulatát.
Zenében kifejezőek vagyunk. Mindenki kifejezi a saját érzéseit vele a saját egyéniségét az érzéseit és így rentgeteg zenei kisstílus születik. Sok mai stílus van ... pop, rock, techno... de ezeknek is vannak alstílusai ... punk, hard, hause...stb ... és mindenkinek az tetszik amelyiket akarja. Mert annyi van, hogy mindig van olyan meglepetés amiről még lehet, nem is hallottunk :). Ez szép és jó mert nincsenek átlagok. Bárki írhat dalszöveget, dalt, alapíthat bandát és ha szerencsés akár sikeres is lehet belőle.
Öltözködésben nagyon sokat diktálnak bizonyos divat"nagyhatalmak" és nagyon sokan követik ezeket. De mégis mindenki meg tudja azt találni ami neki tetszik. Ezzel is kifejezheti a véleményét, az érzéseit, a hovatartozását.
Politikailag a világunkban ma már mindent megtalálunk és olyan életvitelt élhetünk vagy érhetünk el ami tűlünk telik.
Nagyon megoszlanak például az életszinvonalak a legszegénnyebbektől a leggazdagabbakig a ma korszakában mindenkit megtalálunk, de ma van olyan, hogy együttérzés (legtöbbünkben) és meglátjuk azt, hogy adni jó.
Tudományokban már minden jelentőset megadott nekünk a múltunk. Az előző korszakokban olyan dolgok születtek amiket legfeljebb mi már csak bővíthetünk. Az a baj, hogy ha például ma már kap egy tudós egy felfedezéséért díjat, lehet, hogy a másik tudós sem érti mit fedezett fel mert annyira mindenki a saját dolgával foglalkozik és annyira bonyolult dolgok vannak, hogy lehet fogalmunk sincs mire bólogatunk. Megvan mindenünk ami kell a tökéletes élethez. Ezt már csak az emberi hiúság a "gonoszság" és a rossz erényeink ronthatják el.

Mondjuk azt összegzésként, hogy a ma korszaka véleményem szerint a hangulatunkról szól, arról amit érzünk, gondolunk, és meg akarunk valósítani. Az emberek egyéniségéről.

Kedves Hölgyek és Urak

Azt mondthatnám most, hogy egy igen relatív témát fogok boncolgatni, de ha az lenne minek róla írni? Nah igen. Mivel egy olyan dolog ez amiről mindenkinek megvan a saját maga véleménye és engem se érdekelne másé. Azaz mindenkinek más a szép.

Érdekes, de én mégis azért írok erről mert tudományosan bizonyított, hogy elvileg mi is az átlag, az ami/aki mindenkinek szép. Most csak megpróbálom pontosan leírni amit én is hallottam. Véletlenül kapcsoltam oda egy műsorra ami meglepően megfogta az érdeklődésemet. Elvileg a műsor mutációkkal született emberekről szólna (ki ne ismerné ezeket). Ez azonban az egyszerű emberek külömbségeit mesélte el. Nem idézek csak eszembe juttatom ami megfogott benne.

Különböző forrásokból született adatok. A forrás ez esetben lehet magazin,fénykép, modellek, közkutatás, vagy akár pornófilm is. Lényegében a szépséget kutatjuk. Szóval a legszebb emberek a klimának éghajlatnak és az ételeknek köszönhetően olaszországban élnek. Nah de. Ott ez vonatkozik egyaránt férfiakra és nőkre. Persze én is szoktam hallani és melyik pasi ne mondaná... a magyar nők a legszebbek. Nem azért mert kedvesek vagyunk, hanem mert itt található a legtöbb gyönyörű nő egy helyen. Ez ma már tudományosan bebizonyított. Az okunk. Végülis maga nem csak forráskutatásból ered hanem genetikából is. Minél több fajta keveredik egy fajon belül annál szebb lesz. Példának vegyük a halakat (már nem tudom mi volt a pontos fajta) a hímek úgy hódítják magukhoz a nőstényeket, hogy a farkuk különböző szinekben pompázik, de ha hasonló szinűeket párosítunk össze akkor fakó és szürke lesz szegény hím farka (ez így viccesen jött ki :)). Nos az embereknél is . Melyik pasit ne vonzana egy olyan lány akiben van egy kis latin amerikai pezsgés, vagy egy kis afro szinesség. (a kivételtől elnézést kérek ilyen is lehet.) Tulajdonképpen minél többféle nemzetiségű keveredik az adott személyben annál szebb lesz. De minél monotónabb annál valószínűbb, hogy "fajtiszta" az egyén. Tehát ez a különleges "szépség" olykor genetikai hiba. A fajtánk keveredéséből ered. Magyarországot nagyon szomorú, hogy ha belegonbdolunk hány nép foglalta el szállta meg és szentségtelenítette meg (valószínűleg :S). De annyi biztos ha nem jönnek, lehet nem lennénk ilyen "szépek". Basszus tudományosan is bizonyított, hogy szépek vagyunk, akkor meg hol itt a szerénység :D. Végülis az egy dolog ha ismerjük honnan jöttünk, mi a népünk múltja, de nem tudhatjuk mi kiből vagyunk végülis. Egy nyelvet beszélünk, MAGYAROK vagyunk. Nem teljesen igaz, hogy a szépség belülről ered, onnan is, de kell egy kis rásegítés. A külső megfog, a belső megragad. A tudomány által már mondhatjuk, hogy elvették tőlünk a szépség relativitását? Nem. Mivel mindenkinek még mindig megvan a saját egyénisége, önkifejezése, szépérzékelése. Sajnos ma már nagyon sokat diktálnak az emberbe bele ebből is. A reklámok a nagy divatcégek is mind stílusokat alkotnak, amolyan ideálképeket, amiket rentgetegen követni akarnak. Mi éppen a trendi. szerintem mindenki találja mneg a saját karakterét és fejezze ki önmagát. Legyen ez a korszak az egyéné. Az biztos, hogy az arcunk a testalkatunk az örökölt szépségünk megmarad ha vigyázunk rá. Márpedig muszály lesz. Kicsit talán odafigyelhetünk arra mit is eszünk, hogy is élünk. Ha már megkaptuk ezt az adottságot használjuk ki, éljünk vele.

Mindenki szép, de előbb találd meg magad, hogy ezt te is meg tudd látni.