Nem tudom van-e olyan, aki még emlékszik arra a kis szigetre, amit kigondoltam és réges régen elmeséltem nektek. Aki emlékszik még gondoljon rá vissza, aki pedig nem, az képzelje el. Ugye nem másról beszélek én mint az elrejtett kis szigetünkről. Amiből mindenkinek van egy. Amit mindenki csak saját maga találhat meg. Amihez olyan magasra kell a felhők fölé emelkedni, ahol már nincs semmi. És mikor megpillantjuk, azonnal látjuk, csak a miénk. Hiányzik már. Vannak napok mikor olyan nehéz, akár hazamenni is, hogy fogalmunk sincs mi jöhet még. Csak hazamennénk, és megszünnénk létezni. Erre is jó ez a sziget. Hát akkor fedezzük fel újra.

Mindenki a saját gondjaival van elfoglalva. Mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak. Mondjon bárki bármit a sajátjáról, hidjétek el, az akkor sem lesz nagyobb mint a sajátunk, hiszen azt mi magunknak kell megoldanunk. Sajnos még kevesen vagyunk abban a helyzetben, hogy mások gondjait is meg tudjuk oldani. Mindnyájan hallunk katasztrófákat, éhezőket, halálos betegeket a média világából. Azért mutatják be őket, hátha tudunk segíteni. Egy apró segítség még nem árt. De sajnos annyian szorulnak segítségre, hogy mindenhez mind amennyien vagyunk a világon, is kevesek vagyunk. Gondból mindig több van mint emberből. Tudom, hogy drasztikusan hangzik, tudom, hogy kegyetlen és önző dolog ilyet mondani, de akkor is mindenkinek egy kicsit a saját gondjával is kell foglalkozni. Mert ha mindenki bemutatná a másiknak a gondjait, hátha valaki megoldja? Nem értem olykor ha valaki elkezdi a saját gondjait mesélni, akár nekem is. Nem tudok mást mondani sajnos, sajnálom, nem tudok veled mit kezdeni. Először is, mert van, hogy olyan a problémája, amit csak maga oldhat meg. Másodszor pedig, lehet, hogy az adott esetben nekem is van problémám.

Lényegében mindenkinek vannak gondjai. Mindig mindenkinek a sajátja a legnagyobb, mégha bennünk is van az segítés ösztöne. Segíteni jó, tanultuk ezt minden okostól mikor kicsik voltunk, de rajtunk ki segít? Magunk. Vannak gondok amik nem múlnak el, amiket nem lehet megoldani csak igen hosszú idő után. Ezért szükség van a kis szigetre. De ha nincs is mindig időnk eljutni a mi helyünkre. Legyen olyan, mikor elfelejtük a gondokat. Legyen egy olyan társaság, hely, ember ahol, aki mellett nincsnek gondok. Mérjük fel, ki az akinek semmi köze a problémáinkhoz. Hiszen nem kürtölhetjük világnak a bajunk. Legyen olyan, ahol nincs gondunk. Ahol csak ott vagyunk, gondtalanul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.