Emlékszik valaki, ha mást nem filmekből. Ha valakinek tetszett valaki, csinált neki válogatás kazit. A 90-es évek nagy divatja volt a kazetta, főleg a tinik körében az erre írogatás. Tudjátok mi változott nagyon? Elcseszték ezt is. Nincs én nekem bajom a közösségi médiával és annak szerepével, de a hihetetlen az, hogy Amerikában a válások 80%-ánál említik fel hivatkozás gyanánt a Facebook nevű kórt. 

A szomorú igazság az, hogy mind megfertőződtünk. Amint összejövünk valakivel az a facebookon válik hivatalossá. Amint meghallunk egy jó számot, vagy lesz hivatalos közös dal, azt fészen reklámozza a népnek a pár. Bármi van, ott közölnek akármit. De szeretnék én egyszer kazettát írni a szerelmemnek majd. Az a baj, hogy most már lejátszani se tudná mivel. Ráadásul hiányozna a megosztás öröme neki... (ebben nem kis irónia volt) 

Ilyenek lettünk. Én is észrevettem magamon változásokat. Nézem a párom adatlapját, ki mit oszt meg, én is megosztok, hogy kitűnjek, ráadásul a blogomat is megosztatom. Tiszta hülyeség, utálom. De ez megy. Szóval ha tehetitek, kérlek titeket legyen lelketek, a fész helyett vegyetek egy kazettás magnót. Írjátok rá a párotokkal a kedvenc számaitokat. Állj ki az ablaka alá, és játszd le neki sorban. A szomszédok vagy mérgelődnek, vagy irigykednek majd. A gesztus szép és hagyományt visz tovább. Éljetek vele. :) 

 Igazából az volt a nagy tervem, hogy tartok nektek egy kis zenés hetet. Kidobálok párat a mostani kedvencekből, mint Birdy, Ed Sheeran, vagy a régiek közül, Daniel Powter és sorolhatnám (jó sokáig). Hangulatomat tekintve, szóval megint el vagyok tűnve. Azonban valamit, egyedül bár, de észre kellett vennem. VÉGRE TAVASZ. Elképesztő, hogy máris. Zöldellnek a bokrok, meleg van, de tényleg nagyon meleg, süt a nap és már a ligeti napozók is megjelentek. Valahogy szeretem a városnak azt a rétegét, akik az első jóidőben kicsattognak a napozójukkal az erkélyre, vagy a legközelebbi parkba egy kis napsütés magukba szívni. Szóval én is ilyet akarok majd egyszer :), akinek van kedve, majd tartson velem. Sőt, most támadt egy jó ötletem, lehet, hogy szervezek egy együttnapozós pár órát a blogon. Végülis főszerkesztő vagyok vagy mi :). Nah szuper, lesz egy napra tervezett program, ahol összeszedek pár napimádót magam köré. 

Eszter. Szóval megint hadilábon vagyok. Kicsit vele is, mert rossz a közérzete és mindent megjegyzésnek vesz fel, pedig én csak oda akarok rá figyelni. (sóhajt) Néha úgy érzem sosem lesz tökéletes ez az egész, és a végén úgyis vége szakad. Bár mindig így van. Ugyanakkor ma egy kicsit nélkülöztem őt is, a hétvégén mondjuk mindenkit. Szóval kidobott fészre egy kedves nyugodós videót. Aranyos volt tőle, hisz talán végre elkezdi kifejezni, hogy szeret, vagy mi. :) Amúgy most a probléma saját hibáján kívül adódott, tehát tényleg semmi okom nincs semmi hülyeségre. Egyszerűen csak, amikor 2 hétig apjánál volt, nélkülöznünk kell egymást, utána eljött anyujához, majd lebetegedett és fekszik. Most úgy néz ki, hogy feküdni fog végig, aztán emellé még jönnek a piros betűs napok. Változékony közérzettel a betegség miatt bezártság érzése nem feltétlenül jó, főleg ha én leszek az egyetlen akin csattanhat. :( Aztán visszaköltözik apujához és megint nem látjuk egymást. Szóval egy hónap múlva barátnő. Szépen nézünk ki... 

Ezen kívül talán semmiért sem kell szomorkodnom, de nem gond ha szánok magamra egy kis időt. 

Oh meg kell említenem. Egy hű kis olvasómnak küldök most üzenetet :) Drága Főszerkesztő helyettesemnek üzenem, hogy imádom, és ő is hiányzik ám, csak most tudja milyen vagyok, az ő érdeke is, hogy hagy egy kicsit megboldogulni magamban. Szóval lesz ez még ígyse :)

Szóval TAVASZ van, tessék kiszaladni amikor csak lehet. :) Ha mást nem, figyelni a facebook falát a "hivatalos" blogomnak, mikor lesz esemény és velünk tartani egy nagy napozásra. Valószínű jövőhétre ütemezem. :)