Ma elmentem 2 haverommal és egy ismerősünkkel vásárolni. Logikusan az ismerősünk volt a lány és neki kellettek dolgok.

Érdekes, hogy már az odaúton is teljesen máshogy vélekedtünk. Ő mint nő a bonyolultabb és érdekesebb úton akart menni. Mi hamar odaérni és ellenni bent. És mennyire igaz ... lehet, hogy a rövidebb út rövidebb de nem olyan izgalmas. Sokaknak ajánlom egyébként, hogy nem feltétlenül érdemes sietnünk akkor sem ha már nincs semmi dolgunk és mennénk haza. megnyugtat maga az, hogy uj helyen vagyunk felfedezhetünk valamit, valakit. Nekem például már az is jól esik ha egy ismeretlen, de őszinte mosolyt láthatok. Ezt szeretem mert én is megmosolygok és az jó nekem is.

A lényeg, hogy idővel a haverok leléptek, mert a pasiknak ... nem is tom ... van egy bizonyos idő aminél többet nem birnak ki egy boltban. (mgjm*.: Én bármeddig el tudok lenni mert kihivásnak érzem a felfedezést. :D) A nők ezzel nem így vannak. Ők képesek bármennyit ellenni egy ruhaüzletben. De ami nekik is fáj ... az árcetli. Ez a közös a vásárlásainkban... senki nem szeret pénzt kiadni.  

A nők sokkal többmindenre képesek. Becsüljük többre őket ... légyszíves...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.