Most hangulatomból írok ... kedvtelenül. Igazából én elvileg egy optimista ember lennék. De ez a mai világban nagyon nehéz. Az ember nem tud optimista lenni ... mert a realizmus elnyomja benne. Ennek a mocsoknak a realizmusa melyben igen nagy kényszerrel lehet észrevenni a szépségét. Ezek az optimisták. akik magukra eröltetik azt ami legmélyebben Bújik meg a világban ... és örülnek mindennek aminek csak lehet ... próbálják nem észrevenni azt, a szart ami körülvesz minket. próbálnak egy olyan sajátságos világban élni életüket ... ami nem létezik. Elhitetni magukkal azt, hogy boldogok, hogy az életük szebb mint azt bárki is gondolná.

Én megvallom nektek őszintén optimista és realista embernek tartom magam. Egy ugyan olyan hazug és utálatos embernek mint amilyenek mind vagyunk. Mindent megteszek, hogy lekössem magam mindennel, csakhogy ne legyen időm elgondolkozni az életemen, azon, hogy mit is csinálok rosszul, hogy miért nem tudok hátradőlni és teljes nyugalomban elhinni, hogy minden rendben. Én inkább arra koncentrálok, hogy minél hamarabb túl legyek ezeken az életszakaszokon és megtehessem egyszer ezt az álmom.

Ma egyre gyakrabban találkozunk már a kamaszkorban jelentkező depressziós és magukat romboló fiatalokkal. Ez a legrosszabb mert ők nem elég, hogy elfogadták, hogy az életük szar, de még tesznek is rá, hogy jövőjükben is magukon hordozzák annak a jegyét, hogy el ne felejtsék azt az életszakaszt amikor még másképp gondolkoztak amíg még nem fogadták el az életük és lázadtak, és gyülölték mind magukat mind azt ami öket körülveszi. De gyerekek ... lehet, hogy ők csinálják jól. Rajtuk jobban és többet látni, hogy nem foglalkoznak az életükkel és próbálják minden pillanatot egyre lényegtelenebbé tenni azzal, hogy kitörlik az emlékezetükből.

Gyenge érv lehet de ma szerintem jobban tennénk ha a válság helyett a jövőnkkel foglalkoznánk. Próbáljuk meg ezeket a napokat, hónapokat, éveket... kicsit kiélvezni és szánni időt a jövőnk alakításával. Minden hibánkból tanulni valamit ... okulni ha arra van szükség és az aki hajlamos a hibáit újra elkövetni had kövesse csak újra el, de mindig higgyen valamiben és lebegjen elötte az életcélja. Tűzz ki magadnak valamit amit ha törik ha szakad ha akárhányszor is keresztbehuzzák a számitásod csakazért is emlékezz rá és csináld végig. Legyen egy életcélod ami boldoggá tesz mert így ebben a világban ma nem biztos, hogy előrébb léphetsz. Vigyázz magadra

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.