Minden egyes szó amit ide leírok az én saját gondolatom. Minden amit kifejtek, az, amit éppen érzek és úgy hiszem ez így helyes. Őszinte vagyok? De miért? Sajnos olykor többet érne az, ha egyszerűen csak lehazudnám a holdat a kitalált kalandok, érzelmek és megannyi más kikiáltásával, mert elvárás, hogy mindig történjen velünk valami, hogy mindig érezzünk valahogy, hogy mindig legyen egy érzés egy sugallat amely irányíthat minket.

Ám nekem most nincs. Mind idáig azt írtam meg, ami a fejemben megszületett és őszinte véleményem volt a körülöttem vagy a bennem zajló világról. Az írások mind terjedelmükben, mind pedig tartalmukban eltérnek. Ám már nem tudom mit és miért írjak. Egy részem azt mondja, imádok írni és szükségem van rá, hogy kiadjam magamból, hogy "boldogítsam" az olvasó közönséget. Egy másik részem csak azt duruzsolja ez nem elég, ez így nem az igazi, tudsz te jobbat is. A saját elvárásaim szabhatnak határt a kreativitásomnak. De ha kifejtem a gondolataim egy idő után egyre jobban és nagyobb átéléssel tudok fogalmazni. Ez is egyfajta valóság. Csak itt élem. Gondolkodom ... hát legyünk hűek az alcímhez. Elvárás egy közönségnek megfelelni? Vágyam, hogy az olvasóim élvezzék amit írok, vagy legalább érdeklődjenek. De mindig is magamnak írtam és ehhez semmi köze másoknak. Ezek szerint magamat sem értem. 18 éves vagyok. Jung-ot olvasok, Silva módszerét tanultam, próbálom magam képzeni és értelmes ifjú lenni a tömegben, aki talán még viheti valamire. Álmodom és vágyakozom, élek a múltamban és visszasírom sokszor azt. De most van. Eddig amit elértem az nem sok. Felmutatható értékem van megannyi. Hiszen minden barátom ezt mondja. Magam érzem kevésnek, magamhoz képest. 
Minden szavam idefent még mindig egy zűrzavaros összevisszaságnak tűnik számomra. Mások számára is gondolom. Egy meghatározhatatlan jelentést tartalmazó, szinte már a végtelenségig terjedő lassan 3 éves gyermek. Átélt már szerelmeket, bánatokat, kalandokat, emlékezést, és még sorolhatnám napokig megannyi mindent. A kezdetektől haladva kialakult egy írói érzék, amit sokak dicsérnek, sokak pedig említésre sem méltatják. Az én írói érzékem a Mister in Budapest gondolkodóblogjában talán éppen ez. A gondolkodás. Őszinteség. Szavak, amit az érzelmek, olykor ész és olykor az unalom és egyedüllét szült. Vágyak, álmok, emlékek amit soha nem tudni megél e, ki ezt írja. Akkoriban még névvel vállalva magam írtam, mint MisterBig. Bizony ám, nagy M és nagy B. Egybeírva. Ez volt a névjegyem akárhol is kerestek. Most csak egy egyszerű mister szeretnék lenni. Aki elveszik a tömegben és mégis érdekes annyira, hogy valaki olykor felfigyeljen rá. De az évek őszinte szavai nem fejeznek ki mást, csupán csak az éveket. 

Mondjak egy érdekességet? Akkoriban egy barátomnak láttam meg, hogy lehet ilyet csinálni. Fogalmam sem volt mi ez, vagy hogy kell. Elkezdtem és még a mai napig nem tanultam meg, hogy bánjak vele helyesen, vagy miként lehetne a saját arcomra formálni. Segítséget már több helyen kértem, mindhiába. Most elértem a beletörődésbe. Aki csak a címkéimbe néz bele láthatja mennyi mindennel próbálkoztam. Sőt még egy másik oldalt is létrehoztam ezeknek a rendszerezésére. Jelenlegi álmom, hogy ebből az oldalból egyszer egy önálló online magazin születhessen (a másikból). Ám sem időm sem energiám nem látszik arra, hogy elég legyen egyedül ennek teljesítésére. A tudásról nem is beszélve. Szóval a semmivel kezdtem ezt az oldalt. Majd később a barátaim visszajelzéseiből értettem meg, hogy is lehetne ezt tovább fent tartani, abban a formájában amiben van. Nem kell mást csinálni mint őszinte gondolatokat kifejteni. Sok minden változott a kezdetektől, nem csak a cím, még egyes címkék nevei is. Így születtek meg újra. Most a mister, csak egy gondolkodó, aki őszinte gyermeteg szavaival nő fel és fedezi fel a világ lelki dolgait. Gondolatok születnek arról ami körbevesz. De amint van rá lehetőségem, itt közzéteszem őket, hogy megosztva olvasmányt biztosítsanak mindenkinek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.