Ez az új rovat nem más mint saját költeményeim halmaza. Itt megosztom veletek az olvasóimmal mindazt mit évekig halgattam magamban. Melyet legfeljebb 1-1 ember tudhatott. De nem a legrégebbiekkel kezdem. Azokkal melyek egy életszakaszomat fejezik ki és a néhai állapotomat. Nem vonatkozik mindegyik a mai napra vagy az éppeni helyzetemre. Megjegyzem ezek többsége régi vers és ami éppen alkalmas azt ajánlani fogom valakinek. Ez a versem nemrégiben íródott és nem ajánlhatom senkinek. Az esetleges szomorú vagy rosszedvű hangvételért elnézést kérek. Sohasem boldogságból írom verseimet.

(névtelen)
(ha van ötletetek esetleg hogyan hívhatnám verseimet írjátok meg)

Édes nekem a szerelem
De mindig tönkretette szívem
Akárhogy mellőztem
Megtalált engem

Meglőtte szívem
Cupidó nyila
Hirtelen tetszett
és hamar szétszaggatta

Ezt nem lehet kérni
Elöle nem tudsz menekülni
Én próbáltam elfelejteni
De nem tudtam csak hazudni

Hazudni magamnak
nem szeretek
Hazudni másoknak
nem kellenek

De rájöttem, reménytelen
És mindenképpen fáj a szívem
Fáj ha van de nincs velem
Fáj ha nincs már senkisem

És biztonságban sem lehetsz
Ha van, ha nincs szerelmed
Ha van, egyszer úgyis vége lesz
Ha nincs, megtalál, tönkretesz

Ő az kit ki, nem ismerhetsz
Ez az mi bárhol ott lehet
És mindig légy rá készen
Ő bármit megtehet veled

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.