Ez a mai nap, legyen minden magyar ember életében fontos. Most ez amolyan kötelező téma a blogban. Én is mint sokan mások hazaszerető ember vagyok. Persze vannak "ellendrukkerek" is akik minél elöbb menekülnének ebből az országból. Ám mit is ünneplünk ezen a napon. Azt a szabadságharcot amely sikeres volt, amely felemelte az országot, ami elindította a fejlődést, ami megmutatta, hogy mi magyarok, mások nélkül milyen fejlődésre vagyunk képesek. Megemlékezünk az elesettekre, a reformálásra, a nagy költőink hazaszerető verseire, melyek buzditanak minket, melyek arra adnak okot, hogy szeressük hazánkat és hogy kiálljunk érte bármely körülmények közt is. Ezt tanuljuk az iskolákban, ezt tudnunk kell mindahányan vagyunk mi magyarok vagyunk az országban. Korkárdánk jelképezi az emlékezésünket, hogy a szívünkben emléket őrzünk mélyen. A hazaszeretetünket jelépezi. Hogy az ország zászlaját a szívünk felett hordjuk. Ezt a kokárdát akár egész évben is hordhatná a magyar. De akkor nem lenne egy ilyen ünnep mint emlék kiemelve a népnek. Nem lenne különlegesebb mint a többi. Remélem nem veszti el az értékét és az értelmét az emberek ennek az ünnepnek, olykor jó egy iskola ünnepségét végighalgatni, és látni, hogy tanulják, hogy élhetik meg ezt az emléket.

Sajnos manapság már ez az ünnep sem biztonságos senkinek, hiszen erre a napra teszik a pártok a beszédeiket is. És nem mindig feltétlen a hazához, a hazáról szólnak ezek. Gyakran kitérnek az ünnep lényegéről, azért, hogy a saját "reklámjaikat" is megemlithetsék. Az ország irányítása jelenleg hanyatlásban van. Régen voltunk már szabadok, és régen fejlődhettünk már saját erőből. Mikor megtehettük, jól tettük. Sokminden ami ma is körülvesz, még száz éve született, a reformáció idejében. Gondoljunk csak a belváros udvaros bérházaira, melyek több mint 100 éve állnak és ékesítik fővárosunk látképét. Mennyi emléket őriznek a megélt évszázadjukkal. Példaképpen venném: én is a belváros szívében lakom, egy hasonló bérházban. Ez a ház szintúgy sok időt megélt már, látszik ez a stílusából, a nagyságából. Ámde a homlokzaton szemből nézve egy vonal halad végig mely pontokból született, ezek a pontok golyó ütötte sebek. A falból még ma is ki tudnék szedni egy (talán) 56-os golyót. Mert 100 év sok emléket őrizhet. Akkoriban még megreformálták az országot és fontos volt "A HAZA MINDENEKELÖTT" felszólítás. Ezzel szemben ma már minden ember inkább a saját jólétét látja. Minden ember arra törekszik, hogy a saját életét tegye jóvá. Alig mondhatni olyan embert ma már aki a hazáért tesz. Mind a politikusaink, mind a vezetőink, azon vannak, hogy elérjék saját maguk számára a jólétet. Pont nemrégiben kezdődött a botrány sikkasztásokról, kizsákmányolásokról, hazugságokról. Nem ez emeli fel a hazát. Ettől nem fogunk előrébb lenni. Nem ettől fogunk fejlődni. Megannyi művészünk, tudósunk, borunk, és még mennyi mennyi minden sikeres külföldön mely ebből az országból származik. Már kicsinykék vagyunk de őrizzük meg értékeinket és mutassuk meg mennyi szerethető van még bennünk és hogy mennyire nem vagyunk gyengék.

Remélem tartalmas megjegyzésem eszébe juttatja az embereket arról ami még rejlhet ebben az országban. Amit még lehetne javítani. Sokmindent tehetünk mi is az országért, hiszen már mindenki beleszólhat. Éljünk vele.

Régen Publikáltam már bármit is. Kaptam panaszokat, hogy már nem gondolkoztatok el. Nagy hiba, de nincs mindig olyan hangulatom, és nem mindig tudok olyan dologrol írni ami megfogja, megragadja, és gondolkoztatásra kézteti az embert. De már rajta vagyok. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.