Az emberek akikre nézhetünk fel, és le is. Sok szemszögből tekinthetünk rájuk. Kettőből biztosan.

Lehetnek azok akik semmihez sem értenek igazán, de mégis megélnek. Ebből a rálátásból gondolva rájuk, le nézzük őket. Pedig nem szabadna. Megélnek, lehetne nekik több is. De ők így élnek kényelmesen. Nekik ez a világ. Annyit keresnek, és úgy, amennyiből meg tudnak élni. Annyit élnek amennyi számukra kell. Amennyit elégnek éreznek. Amerikában létezik ilyen foglalkozás is. Itthon őket nevezhetjük napszámosnak, segédmunkásnak, de akár művésznek, humoristának is. (Meg ne sértsek ezzel senkit csak irigykedem.)

Hiszen a másik nézetből. Ők kicsit mindenhez értenek. Kicsit szabadabbak, függetlenek, és élnek. Persze nem ideális mindig, és mindenkinek. Ez amolyan, inkább állapot, mint életstílus (itthon). Egyszer véget ér, és beletörődünk, nekünk több kell és máshogy. Ekkor már valószínűleg, felnőttünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.