Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel bennem a gondolat, hogyha már ezt az oldalt saját magamnak tartom fent, miért nem írok rá? Tulajdonképpen lustaságból. Ugyan úgy rengeteg hülyeség születik meg bennem, néha rossz dolgok is, de nincs jó rossz nélkül. Most itt ülök a besötétített szobámban, szól a meditációs zeném (átvitt értelem), ég a válogatott füstölőm (gyűlölöm azt az ötszögletű szart, így ez az amire inkább rászánok egy kicsivel többet), három dolog világát látom most. Fel van kapcsolva az akvárium a szobámban, talán csak lustaságból nem kapcsoltam le még. Világít természetesen az ölemben a laptopom. Illetve égnek a gondolatok a fejemben. Az első az, amiért most írok, hogy eddig miért nem tettem. A második egy hihetetlen sz*r film élménye. Komolyan mondom, ha szerettétek a Szellemlovas-t, meg ne nézzétek a második részét. 

Talán itt vissza kell térnem a nem írásom miértjére. Hát itt rengeteg mindent fel tudok hozni nagy hirtelenjében. Az első dolog (bár úgyse fogom számozni), hogy főszerkesztő lettem, a meg nem nevezett másik blogomon egy szerkesztőséget gyűjtöttem magam köré, és őket vezetem rendületlen. Szeretem csinálni, élvezem és, nem is tudom, lekötöm magam. Ez persze azzal jár, hogy állandóan témákat nézek, odafigyelek rájuk. A gond mondjuk itt fel is merül valahol, mivel a szerkesztőség a barátaim közül válogatott, bevállalósabb emberek. Azonban hogy írunk rá egy barátra úgy, hogy ne tekintsünk rá mint író. El vannak maradva az írásokkal, sokáig nem írnak, szólnék nekik, de ugyanakkor régebben és ma is valahol lelki szemetes vagyok. Nem cseszegethetem őket, miközben látom a problémájukat. Igazság szerint nem is akarom, szeretem őket. Előbb barátok és aztán "munka"társak. Ha már szeretet. A Gasztro rovat szerkesztőm most már majdhogynem hivatalosan a barátnőm is. Még nagyon az elején vagyunk, sokat veszekszünk és gyakran kelt bennem rossz érzést, de úgy tűnik valami alakul. Elmond nekem mindent, és én is neki. Ráadásul vele együtt lehetek minél többet, nem is beszélve a férfiúi kiváltságaimról ;). Szóval talán ez a része is rendbe kezd jönni a dolgoknak. Anyagilag nem vagyok toppon, munkát keresek, ha valaki tud nekem segíteni, szólhatna. A tanulmányi eredményem is lehetne jobb. Hiszen már ideje lenne ezzel is végeznem, főleg h sosem lesz belőlem építész. Tanáraim is mondják, hogy lehetnék, mert jó rajzoló vagyok, de nincs sok kedvem hozzá. Tudja a fene, írni szeretek. Legyen szó lírai, vagy prózai megfogalmazásban, kiadhatom magamból az összes gondolatot, valahol mindig jobbnak éreztem magam benne mint más dolgokban. Mondjuk van hova fejlődnöm. Talán ha többet írok majd ide. 

Hát mondjuk, vannak dolgok amik nem változtak. Nem tudom mennyire emlékeztek Eszterre, nos vele vagyok újra együtt, így két év után. Sok minden változott, ami engem zavar, az leginkább a 2 éves élete, amiket csinált. Tudnom kell túltenni rajta magam, hiszen most csak annyi a dolgom, hogy boldog legyek vele, amíg lehetek. Tudom, nem túl bizakodó, de vele kapcsolatban a tapasztalatokból táplálkozva nem jut eszembe más. Oh, ha már ilyen milljőnél tartunk. Ez egy ÉNBLOG. Csak tisztázzuk, ha már újra publikálni szeretnék. Sokszor ígértem már meg, de most talán tényleg be is tarthatom. 

Zárásként talán egy kis érzést kellene megmutatnom. Hát akkor most ezt ajánlom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.