Nem tudom van-e olyan, aki még emlékszik arra a kis szigetre, amit kigondoltam és réges régen elmeséltem nektek. Aki emlékszik még gondoljon rá vissza, aki pedig nem, az képzelje el. Ugye nem másról beszélek én mint az elrejtett kis szigetünkről. Amiből mindenkinek van egy. Amit mindenki csak saját maga találhat meg. Amihez olyan magasra kell a felhők fölé emelkedni, ahol már nincs semmi. És mikor megpillantjuk, azonnal látjuk, csak a miénk. Hiányzik már. Vannak napok mikor olyan nehéz, akár hazamenni is, hogy fogalmunk sincs mi jöhet még. Csak hazamennénk, és megszünnénk létezni. Erre is jó ez a sziget. Hát akkor fedezzük fel újra.

Egy kis alkotói válság mindenki életében bekövetkezhet. De van olykor, hogy ez nem a válság okozza, sőt nagyon is termékenyek vagyunk (lennénk). Csakhogy hiányzik valami. Nem is kis dolog. Ez a valami olykor befolyásolja az életünk. Az önbizalmunk.