Az emberek akikre nézhetünk fel, és le is. Sok szemszögből tekinthetünk rájuk. Kettőből biztosan.

Lehetnek azok akik semmihez sem értenek igazán, de mégis megélnek. Ebből a rálátásból gondolva rájuk, le nézzük őket. Pedig nem szabadna. Megélnek, lehetne nekik több is. De ők így élnek kényelmesen. Nekik ez a világ. Annyit keresnek, és úgy, amennyiből meg tudnak élni. Annyit élnek amennyi számukra kell. Amennyit elégnek éreznek. Amerikában létezik ilyen foglalkozás is. Itthon őket nevezhetjük napszámosnak, segédmunkásnak, de akár művésznek, humoristának is. (Meg ne sértsek ezzel senkit csak irigykedem.)

Hiszen a másik nézetből. Ők kicsit mindenhez értenek. Kicsit szabadabbak, függetlenek, és élnek. Persze nem ideális mindig, és mindenkinek. Ez amolyan, inkább állapot, mint életstílus (itthon). Egyszer véget ér, és beletörődünk, nekünk több kell és máshogy. Ekkor már valószínűleg, felnőttünk.

"Egy sms érkezett. Ismerem a számot, emlékszem rá. Nem akarok tudni róla, de mégis. Mi lehet az? Mit akarhat? Még meg sem nyitottam, de már tudom miről szólhat, ki írhatta. Átfutott a fejemen, annyi hülyeség, következtettem valami. Szívdobbanás. A betűk egyre összefolynak. Majd kitisztul, a betűk is, a gondolataim is. Vettem egy nagy levegőt, és felkészültem rá. Mostmár elolvashatom. Köszön, és bemutatkozik, mint azt tette mindig sms-ben. Mintha nem tudná, hogy tudom. Ő az. Végigolvasom, majd még egyszer kell. Ezt meg kellett értenem. Nem azért mert nehezen fogalmazott, csak nem hiszem el újra. Nem tudom, lehet, hogy nem akarom, lehet, hogy csak próbálok nem gondolkozni.
Fáj, és bűntudatot ébresztett bennem.

Halottam ezt még pár hete. Érdekes egy megjegyzés. Tudni kell, hogy Kőbánya-kispest állomáson hatalmas felújítás, építés folyik éppen. 2010 végére lesz szerkezetkész és 2011 első felében tervezik az átadást. Hatalmas, szinte már feleslegesen nagynak tűnik egy ilyen helyre éptített központ. Mondjuk annyi érthető, hogy ferihegyről érkezők (nem kocsival) legelőször ezt a csomópontot találják meg.

Aktuális téma lenne? Talán. Mind találkozhattunk a megasztár  állandó komikusaival, akik a szöveg, és nyelvtudás hiányában próbáltak előadni egy dalt. Nos ez kedves, és megmosolyogtatja az embert, de mért kell egy olyan dalt amgunkra eröltetni, aminek fogalmunk sincs a szövegéről?! Mindannyian ilyen zenéket halgatunk. A rádióban sem szólhat csak magyarul hangzó szám. Nincs annyi előadó kis hazángban amennyi elég lenne minden stílusnak.

Ma vagyunk abban a korban, mikor nincs kialakult és konkrét stílusirányzat a zenei világban. Csak úgy hívjuk: XXI. századi zene, esetleg modern zenének. Ma is születnek klasszikus komolyzenei művek, ma is vannak műkedvelők, de épp ezért más a mai kor, az ember megválogathatja melyik hangzásvilágot részesíti előnyben. A modern elektronikus hangszerek megjelenésével kitárultak elöttünk, emberek elött , olyan hangok is, amelyeket régen még álmodni sem mertek. Fel sem tudnám sorolni, akár a rock, akár az elektronikus (tuc-tuc) zenének hány és hány alfaja létezik. Nem vagyok képzett a zenében, még hangszeren is túl régen játszottam ahoz, hogy emlékezzek rá. Ma már én is a nagytöbség táborát gyarapítom. Én vagyok a publikum.

Az alkoholizmus. Mi is? Tulajdonképpen ragaszkodás az alkolhol tartalmú italokhoz. De hogy is alakul ez ki? Bármi kiválthatja, akár még a társaság is. Van aki így nő fel. Az sem mindegy milyen helyen. Ha a nagypapa pálinkafőzdéjében ünnepled minden szülinapod, vigyázz mert szülői elvárás innod, vagy éppen hogy nem innod. Tehát lehetséges, hogy gyerekkorban alakul ki. Tudjátok mit, ez biztos. Ha mástnem, a középiskolás elvárások, a kirndulások, a táborok, a bulik alkalmával. Mert aki nem iszik már nem is szórakozik, már nem is ember a bulin. Antiszociális ?! Szó nincs róla, legfeljebb vagy még túl fiatal, hogy felfogja, vagy már elég érett, hogy elfogadja. Esetleg csak nem olyan helyen nevelkedett. Sok sok ok, indok támassza alá mért iszunk, vagy nem iszunk.

Új oldal készült el a kezem alatt. Valójában még nincs teljesen kész, ámbár itt mindig meg fogjátok találni az új képeimet. Gondoltam csinálok egy "társoldalt" a Mister in Budapest-nek Hogy hátha kiváncsiak vagytok mire vagyok képes egy fotóblogban. Megtalálhatjátok a képeket a http://misterphoto.blog.hu/ oldalon. Várom az értékeléseket, a kommenteket, a nemtetszéseket kifejzni.

Köszönettel: MisterBig