Mennyiszer szerethet egy ember? Milliószor. És igazán? Párjától függ. Sok ember sokféleképpen. Van aki csak egyszer életében és örökké, van aki minden éjszaka másba. Különbözőek vagyunk, különbözően szeretünk. Egy távkapcsolat nem működhetne mert nem látjátok minden nap egymást? Heh. Ha együtt laktok az a baj, hogy túl sokat vagytok együtt? Egyszerűen túl bonyolult itt minden. Miből tudhatjuk akkor, hogy tényleg szeretünk? Senki sem tudja. Se előre, se utólag, mitől vagyunk szerelmesek, hol az a pont amikor kimondja a szívünk, szeretlek. Sajnos sokszor eljárhat a szánk eme áhított szó iránt. Ám van aki soha nem akarja kimondani. Egyik sem valami hasznos dolog, ha belegondolunk. A legjobb ha tudjuk már mikor kell mondani. Egyszerűen megérezzük. És mi van akkor, ha valamelyik fél rádöbben, hogy elmúlik az érzés? Hogy ez sosem volt tényleg szerelem. A másik fél beletőrődik és elengedi. Csak mégsem szomorkodhat egyedül. Van hogy talál magának valakit. Van hogy magányósan próbál más irányokra orientálódni. A lényeg, hogy túllegyen.

Valójában ravasz egy dolog ez. Mindenki vágyik valahol az igaz színtiszta szerelemre, élete párjával. Ezért randizgatunk, ezért élünk kapcsolatban, ezért cseréljük le a párjainkat. Vágyunk a tökéletességre. Egy olyan idilli világot szeretnénk, ahol tényleg minden hibátlan, legalábbis annak látszik. A szerelem  egy rózsaszín (aki nem szereti legyen lila) köd ami elfed minden rosszat a szemünk elől. Egyszerűen elfelejtjük, hogy létezik gond a világon, csak a másik és a szerelme. Ez mind szép és jó. De semmi sem tart örökké. Gyakran ahhoz, hogy elérjük ezt az állapotot, vagy el kell viselnünk néhány otthagyást, vagy nekünk kell leváltanunk azt ami nem jó. Nem azért szakítunk mert nekünk ez jó. Hanem mert azt akarjuk, hogy jó legyen. Szükségünk van rá, hogy megtaláljuk azt az utópikus világot amiben élni szeretnénk. Ezzel kell együtt élnünk. 

A vágyainkhoz vezető út viszont megannyi kapcsolaton, tapasztalaton, bukáson megy keresztül. Megtanulunk mindent amire szükségünk lehet végén. Csak mindig tudjunk felállni. Mindig tudjuk újrakezdeni. Egyszerűen ez olyan mint egy újdonság. Sosem tudod meg milyen ha nem próbálod ki. Sosem tudod milyen kell neked, ha nincs belőle tapasztalatod. Egy kapcsolat is maga a tapasztalatszerzés egy része. Kell, még ha meg is bukik. 

Minden úgy indul ahogy kell. Minden idilli minden tökéletes. Majd szépen lassan felébredünk és eloszlik a köd. Ez van. De felállunk, hogy megpróbáljuk. Felállunk mert tovább kell próbálkoznunk. Hogy elérjük az utópiánk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.