Ha nem kommunális nagyvárosban élünk, ha nem olyan helyen ahol az erőfölény kimerül a fizikai nagyságban, jó helyen vagyunk. Bizonyára akad ott egy kulturális vagy művelődési ház ahol odafigyelhetünk és kielégíthetjük a szellemi vágyaink. Sok kisvárosban akad egy olyan kör aki igényli ezt a kiváltságot. Olvasókörök, színjátszótársulatok, rajzoló-, festőművészek, akármi ami kicsit is kiszakít minket ebből a világból és talán, de összehozza azokat az embereket akik valóban érdeklődnek eziránt. Különös, olykor mennyire hiányozhat egy kis kultúra, egy kis odafigyelés, hogy az emberek figyelmét lekössük valamivel, amivel jól érzik magukat, amik lekötik őket. Sokan sajnos nem fejtik érdeklődésüket Magyarországon e fajta műveltség iránt.
Eszembe jutott egy hely ahol régen jártam. Egy olyan hely ahol láttam azt, hogy mindenki szereti amit csinál. Senkit nem érdekelt ki mekkora, hány éves, vagy milyen izmai, ereje van. Szöveget tanultak, énekeltek, bohóckodtak együtt. Mindenki született színésznek érezte magát. Egy egyszerű darabra készültek, de olyan lelkesedéssel, mintha a Broodway-on adták volna elő. Az az igyekezet az a kitartás valami iránt ami szép, nyugodt, és nem fejt ki semmilyen kárt a közösségre, vagy bármely emberre nézve. Jól esett nézni. A kis óvodásoktól kezdve, egész a legidősebbekig nézve mindenki részt akart venni. Még én mint kísérő/néző is szeretettel néztem a próbákat. Sajnos az előadásra nem jutottam el, de ha mindenki úgy csinálta ahogy a próbákon, biztosan fantasztikus volt.
Tegyük fel magunknak a kérdést mikor voltunk utoljára mozi helyett színházban? Mikor mentünk magunktól inkább múzeumba egy buli helyett. Élnünk kell ezekkel a lehetőségekkel is és tudnunk kell a pörgős életet olykor nyugovóra küldeni. Bulizni, szórakozni, élni kell, de soha ne feledkezzünk meg róla, hogy inspiráció, kultúra is. Jól esik mindnyájunknak ha valami olyasmit láthatunk érezhetünk, élhetünk meg, ami lenyűgöz. Tegyük lehetővé saját magunk számára, mindig legyen valami ami lenyűgözhet. Valami ami egyszerűen csak szép.
A baj ezzel a világgal, hogy nem biztosít minden iskola, közösség ilyen helyet. Nem élheti ki mindenki ezen vágyát. Sőt olyan helyet is tudok ahol egyenesen elítélnék ha ilyenfajta kezdeményezés indulna. Sajnos. Természetes, hogy a fiataloknak szükségük van sportokra, mozgásra is. Kérdem én, miért kell ezeket olyan küzdősportokban levezetni amit a gyermek a hétköznapokban mások megfélemlítésére használhat, vagy miért nem lehet megtanítani neki, ma már nem arra való. Az erőfitoktatás a modern világban nem sok helyen él meg. Sokkal többre megy ma már egy ügyvéd, orvos, építész, vagy bármely olyan ágon elhelyezkedett ember aki az eszével él az ereje helyett. Mégis mennyiszer hallunk olyan esetekről mikor az ész helyett a kéz cselekedett. Még sajnos sok minden van amit nem tudtunk kinőni. Ilyen a primitív emberek világa.
![[...]](https://m.blog.hu/mi/misterbig/image/mobil/header.jpg?v=1294247527)