"Tudom, hogy közhely, de..." hányszor hallottuk már ezt a mondtatot, bárkitől is. A napokban mikor valami okos tanácsot akartam adni, közbevágtak. A mondatomra egyszerűen annyit kérdeztek "Ez is valami közhely, mi?". Akkor persze ellenkeztem és megmagyaráztam. A szavaim tényleg nem voltak közhelyesek, de ahogy később elgondolkoztam, a mondanivalóm tartalma, lassan de tényleg leesett, közhelyes volt. Szomorú bevallani, hogy közhelyeket mondunk, mindig amikor csak tanácsot adunk. Miért lehet, hogy nem így érezzük? Hiszen tapasztalatainkat osszuk meg "okoskodásnak" tűnően. A másik csak legyint, majd késöbb ugyan úgy, lehet, hogy ugyan arról mesél majd másoknak.