Na ez az amiről mindenki biztosan tudna mesélni. Ám megélni mit is jelent ez nekünk? Sokan a szerelemhez és egyéb ostoba érzelmekhez kötik. Belegondolva ebben mégiscsak lehet valami ráció. Ami teljesen biztos, ez is emberi kapcsolatokra épül. A szenvedélyt leírhatjuk az összes érzelem  fokozataként. Tudunk szenvedélyesen szeretni és gyűlölni is, hogy a két "végletet" említsem. (A szerelemnek nem a gyűlölet az ellentéte, de ezt majd kifejtem a későbbiekben. Lényegében mindent leírhatunk ezzel a szóval, de akkor mire is van ez? Régen egy számunkra kedves emberrel ezt ki lehetett veséznem, A tétel tehát a következőről szólt;

Minden érzelemnek van egy lendülete. A szenvedély is egy szint. Írjunk egy hülye páldát: Van egy párunk, akivel heves vitába elegyedünk, mint általában az lenni szokott valami ostobaságon. A vita egyszer csak eljut a szenvedélyes szintre, általában ez a tető és a mélypontja is a helyzetnek, úgy egyszerre. Azért a tetőpont, mert ekkorra már biztosan felsoroltuk a legjobb érveinket, a partnerünk meggyőzősére a saját igazunkról. A mélypont pedig éppen az ellenkezője miatt is, mivel már a párunk is felsorolta a sajátjait. Mindkét fél kissé padhelyzetben van, mert nem elég, hogy nem tud több érvet elfogadhatóan felsorolni, de kezdi belátni, hogy a másiknak is igaza van. A vitában rájövünk, hogy értelmetlen amit műveltek. A szenvedélypont, amikor mindkét délnek megvan a lehetősége az energiát, amit eddig a másik ellen fordítottak, átállítani, a másik mellé, vagy a saját önfejűségükre, valami egészen másba. Jobbik esetben nem ajnározó bocsánatkérésekbe fulladva, mert ezzel mindenki belátná, hogy ez felesleges volt. Inkább megtanuljuk a másikat szenvedélyesen szeretni. (ideális esetben)

Valahol ez az, amiről a szenvedély szól. Az a pont, ahol minden érzelem tök egyforma. Amikor ott a kuplungolás pillanata. Tanuljunk meg hát bánni vele. Tanuljuk meg a fokozott szenvedélyt. Bármit is érzünk, tegyük azt szenvedéllyel, hogy mindig teljes legyen. 

Ui.: És hogy el ne feledjem, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hiszen akkor is foglalkozunk a másik féllel. Ha közömbösek vagyunk, az mindennél rosszabb viszont. Jobban fáj, ha nem foglalkozunk valakivel, (vagy ő nem velünk) mintha utáljuk. A gyűlölet nem vezet semmi jóra, ennél csak intelligensebbek lehetünk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.