Az első gondolatom most, hogy remélem az ismerőseim, kik olvasták ezt az oldalt, már régen itt hagyták. Ha esetleg mégsem, mindenképpen írják meg. :)

Tudom, már egy ideje nem írtam semmit ide, mivel aki olvasgatott, vagy facebook-on figyelt, tudhatja, hogy új oldalon publikálok (vagy nem). Minden értelmes, nem személyes bejegyzésem immáron oda helyezem ki. Ebből következik a kérdés, miért is tartottam fent ezt a helyet mégis? Mert kötődöm hozzá. Akármilyen gáz is az oldal url-je számomra, ez voltam régen és valahol még bennem él. Ez a hely is bennem él, és már ideje lenne nekem is egy kicsit élnem itt is. Ha valaki figyelt, az oldal címe megváltozott. Szeretném magam elhatárolódni a másik helytől, ezért most már itt csak én írok, csak saját gondolatokat tartalmaz az oldal. Kell egy hely, ahol újra leírom a gondolataimat és rám is fér, hogy egy kicsit megjelenjek mint író. Az utóbbi időben elveszítettem magamat, és ezt a jó tulajdonságomat is. A karrierem a magánéletem rovására ment. Sőt, az elkövetkezendőkben olvashatjátok a nyálas gondolataimat magamról és egy kis önsajnálatot, amint elveszek annak tengerében. Néhol a depressziós hangnembe kénytelen leszek egy kis ironikus humort csempészni, bár a legjobb lenne, ha újra csak azért írnék, mert jól esik. Egyenlőre kiléptem, de hamarosan meglátjátok, hol tart most mister apró élete, apró ihletei, miért nem él most a művészi énje és milyen gondokkal szenved a mindennapokban. Szomorú, hogy idáig jutottam, de már csak kedvesen annyit mondok magamnak, csak akkor lehetek igazán művészlélek, ha művészien tudom előadni az életemet, még akkor is, ha az a legszarabb oldalán fekszik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.