Igazából az volt a nagy tervem, hogy tartok nektek egy kis zenés hetet. Kidobálok párat a mostani kedvencekből, mint Birdy, Ed Sheeran, vagy a régiek közül, Daniel Powter és sorolhatnám (jó sokáig). Hangulatomat tekintve, szóval megint el vagyok tűnve. Azonban valamit, egyedül bár, de észre kellett vennem. VÉGRE TAVASZ. Elképesztő, hogy máris. Zöldellnek a bokrok, meleg van, de tényleg nagyon meleg, süt a nap és már a ligeti napozók is megjelentek. Valahogy szeretem a városnak azt a rétegét, akik az első jóidőben kicsattognak a napozójukkal az erkélyre, vagy a legközelebbi parkba egy kis napsütés magukba szívni. Szóval én is ilyet akarok majd egyszer :), akinek van kedve, majd tartson velem. Sőt, most támadt egy jó ötletem, lehet, hogy szervezek egy együttnapozós pár órát a blogon. Végülis főszerkesztő vagyok vagy mi :). Nah szuper, lesz egy napra tervezett program, ahol összeszedek pár napimádót magam köré. 

Eszter. Szóval megint hadilábon vagyok. Kicsit vele is, mert rossz a közérzete és mindent megjegyzésnek vesz fel, pedig én csak oda akarok rá figyelni. (sóhajt) Néha úgy érzem sosem lesz tökéletes ez az egész, és a végén úgyis vége szakad. Bár mindig így van. Ugyanakkor ma egy kicsit nélkülöztem őt is, a hétvégén mondjuk mindenkit. Szóval kidobott fészre egy kedves nyugodós videót. Aranyos volt tőle, hisz talán végre elkezdi kifejezni, hogy szeret, vagy mi. :) Amúgy most a probléma saját hibáján kívül adódott, tehát tényleg semmi okom nincs semmi hülyeségre. Egyszerűen csak, amikor 2 hétig apjánál volt, nélkülöznünk kell egymást, utána eljött anyujához, majd lebetegedett és fekszik. Most úgy néz ki, hogy feküdni fog végig, aztán emellé még jönnek a piros betűs napok. Változékony közérzettel a betegség miatt bezártság érzése nem feltétlenül jó, főleg ha én leszek az egyetlen akin csattanhat. :( Aztán visszaköltözik apujához és megint nem látjuk egymást. Szóval egy hónap múlva barátnő. Szépen nézünk ki... 

Ezen kívül talán semmiért sem kell szomorkodnom, de nem gond ha szánok magamra egy kis időt. 

Oh meg kell említenem. Egy hű kis olvasómnak küldök most üzenetet :) Drága Főszerkesztő helyettesemnek üzenem, hogy imádom, és ő is hiányzik ám, csak most tudja milyen vagyok, az ő érdeke is, hogy hagy egy kicsit megboldogulni magamban. Szóval lesz ez még ígyse :)

Szóval TAVASZ van, tessék kiszaladni amikor csak lehet. :) Ha mást nem, figyelni a facebook falát a "hivatalos" blogomnak, mikor lesz esemény és velünk tartani egy nagy napozásra. Valószínű jövőhétre ütemezem. :)

Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel bennem a gondolat, hogyha már ezt az oldalt saját magamnak tartom fent, miért nem írok rá? Tulajdonképpen lustaságból. Ugyan úgy rengeteg hülyeség születik meg bennem, néha rossz dolgok is, de nincs jó rossz nélkül. Most itt ülök a besötétített szobámban, szól a meditációs zeném (átvitt értelem), ég a válogatott füstölőm (gyűlölöm azt az ötszögletű szart, így ez az amire inkább rászánok egy kicsivel többet), három dolog világát látom most. Fel van kapcsolva az akvárium a szobámban, talán csak lustaságból nem kapcsoltam le még. Világít természetesen az ölemben a laptopom. Illetve égnek a gondolatok a fejemben. Az első az, amiért most írok, hogy eddig miért nem tettem. A második egy hihetetlen sz*r film élménye. Komolyan mondom, ha szerettétek a Szellemlovas-t, meg ne nézzétek a második részét. 

Talán itt vissza kell térnem a nem írásom miértjére. Hát itt rengeteg mindent fel tudok hozni nagy hirtelenjében. Az első dolog (bár úgyse fogom számozni), hogy főszerkesztő lettem, a meg nem nevezett másik blogomon egy szerkesztőséget gyűjtöttem magam köré, és őket vezetem rendületlen. Szeretem csinálni, élvezem és, nem is tudom, lekötöm magam. Ez persze azzal jár, hogy állandóan témákat nézek, odafigyelek rájuk. A gond mondjuk itt fel is merül valahol, mivel a szerkesztőség a barátaim közül válogatott, bevállalósabb emberek. Azonban hogy írunk rá egy barátra úgy, hogy ne tekintsünk rá mint író. El vannak maradva az írásokkal, sokáig nem írnak, szólnék nekik, de ugyanakkor régebben és ma is valahol lelki szemetes vagyok. Nem cseszegethetem őket, miközben látom a problémájukat. Igazság szerint nem is akarom, szeretem őket. Előbb barátok és aztán "munka"társak. Ha már szeretet. A Gasztro rovat szerkesztőm most már majdhogynem hivatalosan a barátnőm is. Még nagyon az elején vagyunk, sokat veszekszünk és gyakran kelt bennem rossz érzést, de úgy tűnik valami alakul. Elmond nekem mindent, és én is neki. Ráadásul vele együtt lehetek minél többet, nem is beszélve a férfiúi kiváltságaimról ;). Szóval talán ez a része is rendbe kezd jönni a dolgoknak. Anyagilag nem vagyok toppon, munkát keresek, ha valaki tud nekem segíteni, szólhatna. A tanulmányi eredményem is lehetne jobb. Hiszen már ideje lenne ezzel is végeznem, főleg h sosem lesz belőlem építész. Tanáraim is mondják, hogy lehetnék, mert jó rajzoló vagyok, de nincs sok kedvem hozzá. Tudja a fene, írni szeretek. Legyen szó lírai, vagy prózai megfogalmazásban, kiadhatom magamból az összes gondolatot, valahol mindig jobbnak éreztem magam benne mint más dolgokban. Mondjuk van hova fejlődnöm. Talán ha többet írok majd ide. 

Hát mondjuk, vannak dolgok amik nem változtak. Nem tudom mennyire emlékeztek Eszterre, nos vele vagyok újra együtt, így két év után. Sok minden változott, ami engem zavar, az leginkább a 2 éves élete, amiket csinált. Tudnom kell túltenni rajta magam, hiszen most csak annyi a dolgom, hogy boldog legyek vele, amíg lehetek. Tudom, nem túl bizakodó, de vele kapcsolatban a tapasztalatokból táplálkozva nem jut eszembe más. Oh, ha már ilyen milljőnél tartunk. Ez egy ÉNBLOG. Csak tisztázzuk, ha már újra publikálni szeretnék. Sokszor ígértem már meg, de most talán tényleg be is tarthatom. 

Zárásként talán egy kis érzést kellene megmutatnom. Hát akkor most ezt ajánlom.

Tristan Reveur from Gina Haraszti on Vimeo.