Lélekblog. Ez kicsit szerintem olyan mint egy napló, de ez nem az ember napjait, élményeit írja le. Inkább az érzéseit, a mély érzéseit taglalja. Érdekességképpen a hölgyemény jelen esetünkben egy 17 éves lányka. Egy olyan lányka, aki lenyűgözően közli az érzéseit a világ felé. A hangulatteremtéshez zenét hallgat az olvasó, mégpedig amit maga a blogger válogatott. Az oldal mint olyan, egyébként nem kicsit sötét hangulatú. Az írásokat is van, hogy ez jellemzi. De nem a gonosz, sötétséggel tudnánk leírni, mert ez nem pusztító, kicsit néha inkább önpusztítónak látszanak. Fogalmazási kézsége mindenesetre van a kislánynak. Ha nem is mindig tökéletesen érthető elsőre mindenkinek egyes bejegyzés, egy megismételt figyelmes átolvasással szerintem mindenki megértheti írásainak súlyát, jelentőségét, lényegét, mondanivalóját. Mert mindnek van valójában, de mindenki magában tegye el, ezt éppen hogy értékeli. Semmiesetre sem szidható ezért az író, hiszen valljuk be olykor kevesen merik kinyilatkoztatni valódi érzéseiket. Olykor, igaz, kissé ezek az írások is rejtőzködőek, sőt, néha-néha még bizonytalanságot is sugallnak az író személyében. Magánybanhallgató, Szentmártoni Szofi alkotásai, gyakran valók a lelkizős, önpusztítós pillanatok olvasmányai közé. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.