A gyermekeink hasonlítanak ránk. Mondjuk a nevelés kérdése ma már nem egyenlő az életre felkészítéssel. Ezt a szerepet inkább tölti be az iskola, mint a szülő maga. De így a gyermeket nem neveljük, hanem nevelkedik és ez szerintem rossz dolog. Ha mindent megkap egy ifjú, milyen lesz neki az életben, amikor a szokásosnál lejjebb kell majd adnia, mert nem biztos, hogy megteremtheti magának. Vagy lóghat bátran a szülei nyakán amíg lehet? A gyerekek azt tanulják meg amivel együtt élnek. A te gyereked mivel él együtt? Íme egy egyszerű felsorolás Dorothy Law Nolte-tól. 

Ha egy gyerek kritikával él együtt, megtanulja, hogy elítéljen másokat.
Ha egy gyerek ellenségességgel él együtt, megtanul harcolni.
Ha egy gyerek félelemmel él együtt, megtanul aggódni.
Ha egy gyerek szánalommal él együtt, megtanulja sajnálni magát.
Ha egy gyerek gúnnyal él együtt, megtanulja szégyellni magát.
Ha egy gyerek féltékenységgel él együtt, megtanulja, mi az irigység.
Ha egy gyerek szégyennel él együtt, megtanulja, hogy bűntudata legyen.
Ha egy gyerek biztatással él együtt, megtanulja, hogy higgyen magában.
Ha egy gyerek toleranciával él együtt, megtanulja a türelmet.
Ha egy gyerek dicsérettel él együtt, megtanulja, hogy értékeljen másokat.
Ha egy gyerek elfogadással él együtt, megtanul szeretni.
Ha egy gyerek adakozással él együtt, megtanulja, hogy nagylelkű legyen. 
Ha egy gyerek őszinteséggel és pártatlansággal él együtt, megtanulja, hogy mi az igazság és az igazságosság. 
Ha egy gyerek barátságossággal él együtt, megtanulja, hogy a világ amiben él, kellemes hely.
Ha te derűvel élsz, a gyereked lelki békében fog élni... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.