Boldogan tapasztaltam az eggyik ismerősöm blogjában, hogy ez a cikkem mennyire felkeltette az érdelődését. Azt írja igazam van. Köszönöm szépen. Eszébe jutott egy régi barátjától kapott e-mail-je és leírt egy olyan megfogalmazást ami szerintem gyönyörűen tükrözi azt amire akár én is gondoltam. Most az engedelmével én is leírnám ezeket a szavakat, hogy megoszthassam minél több emberrel azt a gondolatot amit ő is jónak látott.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
–V.A.Shoffstall-

Remélem mindenki elgondolkozik rajta. És köszönöm mégegyszer a barátomnak a meglátását és, hogy olvassa a bejegyzéseimet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.