Ez az új rovat nem más mint saját költeményeim halmaza. Itt megosztom veletek az olvasóimmal mindazt mit évekig halgattam magamban. Melyet legfeljebb 1-1 ember tudhatott. De nem a legrégebbiekkel kezdem. Azokkal melyek egy életszakaszomat fejezik ki és a néhai állapotomat. Nem vonatkozik mindegyik a mai napra vagy az éppeni helyzetemre. Megjegyzem ezek többsége régi vers és ami éppen alkalmas azt ajánlani fogom valakinek. Ez a versem nemrégiben íródott és nem ajánlhatom senkinek. Az esetleges szomorú vagy rosszedvű hangvételért elnézést kérek. Sohasem boldogságból írom verseimet.

(névtelen)
(ha van ötletetek esetleg hogyan hívhatnám verseimet írjátok meg)

Édes nekem a szerelem
De mindig tönkretette szívem
Akárhogy mellőztem
Megtalált engem

Meglőtte szívem
Cupidó nyila
Hirtelen tetszett
és hamar szétszaggatta

Ezt nem lehet kérni
Elöle nem tudsz menekülni
Én próbáltam elfelejteni
De nem tudtam csak hazudni

Hazudni magamnak
nem szeretek
Hazudni másoknak
nem kellenek

De rájöttem, reménytelen
És mindenképpen fáj a szívem
Fáj ha van de nincs velem
Fáj ha nincs már senkisem

És biztonságban sem lehetsz
Ha van, ha nincs szerelmed
Ha van, egyszer úgyis vége lesz
Ha nincs, megtalál, tönkretesz

Ő az kit ki, nem ismerhetsz
Ez az mi bárhol ott lehet
És mindig légy rá készen
Ő bármit megtehet veled

Boldogan tapasztaltam az eggyik ismerősöm blogjában, hogy ez a cikkem mennyire felkeltette az érdelődését. Azt írja igazam van. Köszönöm szépen. Eszébe jutott egy régi barátjától kapott e-mail-je és leírt egy olyan megfogalmazást ami szerintem gyönyörűen tükrözi azt amire akár én is gondoltam. Most az engedelmével én is leírnám ezeket a szavakat, hogy megoszthassam minél több emberrel azt a gondolatot amit ő is jónak látott.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
–V.A.Shoffstall-

Remélem mindenki elgondolkozik rajta. És köszönöm mégegyszer a barátomnak a meglátását és, hogy olvassa a bejegyzéseimet.

Kérdezték már páran. Mért is ez a blogom neve. És egyáltalán mért ez az én nevem is (művész és becenév). Itt most megírom a válaszom, ha valaki kiváncsi itt el tudja olvasni. Aki ismer tudja, sokmindennek oka van az életemben. 

Kezdjük ott, hogy honnan van a MisterBig ... ezt azért írom meg mert már nem feltétlenül szeretek "büszkélkedni", hogy hol is kaptam ... vagy, hogy mire vonatkozik. Egy házibulin még nagyon régen kaptam. Az eggyik barátom a szülinapi buliját tartotta :D. És mint mi is Jófiúk vagyunk. Leginkább csak lányokat hivott meg. 4en voltunk ott fiúk kb 20 lány közt. Mért ne jutott volna eszünkben vetkőzöspóker játszmát felajánlani a lányoknak. Hát ők mért is fogadták volna el. Nemet mondtam, de ez természetesnek tünt :D. Nah akkor "az evés közben jön meg az étvágyad" gondolkozással elkezdtünk pasik játszani ... ők majd csatlakoznak és megjön a kedvük. Ki kellett sorsolnunk ki fog vesziteni, hogy tudják komolyan gondoljuk. Ilyenekben sosem vagyok valami jó, én vesztettem. Hát akkor kezdődött ez ... remélem mindenki tudja miből ered akkor a becenevem. Ez késöbb művésznévvé is vált. Persze a kedvet meghoztuk a lányoknak. És nagyon jó volt az este attól kezdve.

A másik ... a blogom neve. Ez már okozat kérdése. A mister ugye aki én vagyok (a Big-et már nem igazán mondják a haverok mellé). A zöldben arra vonatkozik, hogy én is imádom a természetet a városimádásom mellett. Próbálok környezettudatosan élni (ami ma már szerencsére kezd divat is lenni). A nagyváros az imádott városomra a fővárosra Budapestre vonatkozik. Erről a városimádatomból hamarosan egy új bejegyzés készül. És végül is miért élőben? Mert sosem alszik a város, és én sem. Az energikusságot szerettem volna kifejezni azzal kifejezve ... én igazán élek.

Tulajdonképpen ennyi a magyarázat miért is hívom ezt a helyet így.