Kedves Ismerőseim

Kezdhetném ezt a bejegyzést így is. De nem teszem, mert nem nekik szól. Le is írom mért.

Sajnos én magam is bármely közösségi portálon lapozgatok ma már (myVIP, IWIW, netlog, ppl, hi5, tagged, myspace... stb) . Rentgeteg olyan embert látok akikről fogalmam sincs, hogy kik és ha írok nekik ők sem tudják én ki vagyok. Ha felvesszük egymással a kapcsolatot kicsit törődjünk azzal, hogy ne csak valaki legyen az aki ott van, hanem legyen is egy olyan ember akire ténleg elmondhatjuk, hogy ismerjük. Itt nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség.

Sajnos mind olyanok vagyunk, hogy szivesen ismerkedünk akár személyesen, akár az interneten keresztül. Mivel nekünk is szükségünk van egyfajta megerősítésre más emberek / idegenek felől arról, hogy élünk és vannak körülöttünk. Ha nem vagyunk éppen a legjobb hangulatunkban jól esik néha egy teljesen idegennek "kisirni a szivünket" (lásd.: pszihologus).

Ma az eféle kapcsolattartás még gyerekcipőben jár, Magyaroszágon az idősebbek nem tudják kezelni rendesen és viszonykodnak tőle, a fiatalabbak vagy nem helyesen használják vagy még nem teljesen látják át, azok pedig akik igen is tudnák használni és élvezni ... nah azoknak nincs pont idejük erre. Vannak akik persze itt és így találhatják meg életük párját és házasodnak meg ... de valljuk meg erre kevés az esély. Ha mindenki télleg ismerné azokat az embereket (azt a több száz embert) aki be van neki jelölve. mennyivel kevesebb gondunk lenne ha például valamilyen szakemberre vagy szaktanácsra van szükségünk. Gondoljunk csak bele ... mindenki más és másokat él meg ... mindenki mában tehetséges. Mennyire jó világban élnénk ha mindenkinek lenne legalább 1 közös ismerőse, mert valójában ezt sugalljuk.

Az a baj az ilyenekkel, hogy annyira személytelenné válik az egész rendszer az ilyen felhasználásoktól, hogy teljesen feleslegessé kezd válni azok számára akik télleg keresnek valakit. Így azok érezhetik itt jól lassan magukat akik képekben, zenékben, videókban akarják kifejezni mennyivel több van nekik másoknál. Vagy éppen azok akik élvezik, hogy másokat éeshetnek és várhatják a napról napra történő változásokat az adatlapokon. Télleg ilyenné válunk? Mármint én az eleján említettem sok olyan ismerősöm van fent akikről fogalmam sincs, hogy kik ők, sok haverom is van akiket minden nap látok de alig ismerem őket és jó meginnom velük valamit v elszórakozva kibeszélni a közéletet. De megmondom őszintén igazi barátom aki ismer is csak egy van (egy lány aki velem érezte meg az első igazi csók élményét régen és sokáig nem beszéltünk de ma már mindent megosztok vele) akit interneten ismertem meg régen és neki mindent el merek mondani mert megbízom benne. Mondhattok most bárminek, de annyi igaz lehet, hogy nem jó megoldás de így legalább nem érek bele abba a hibába, hogy minden nap látom és egy idő után veszekednénk vagy bármely összetűzésbe keverednénk. Egy ismeretlen aki ott ül az éterben és halgatjuk egymás baját az élettel ... egyfajta lelki támasz mert nem tud megbántani és jobb kimesélni magunkból a gondunk mindenféle következmény nélkül. Ez a barát nem tartozik a haverok közé így hát a közvetlen környezetemben nem is tudna rólam semmit mondani én is kedvesen bánok vele és ő is velem. Nem okoz akadályt, hogy lány hiszen ritkán találkozom vele. Nem okoz lekötöttséget.

Tehát az internet mint összekötő kapocs még mindig él. De ne tegyük személytelenné a mennyiség és a mások "lefőzésének" hajszolásával. Menjünk inkább minőségre. Találjunk igaz barátokat és eggyensúlyozzuk ki az életünk a kis örömökkel.

Most hangulatomból írok ... kedvtelenül. Igazából én elvileg egy optimista ember lennék. De ez a mai világban nagyon nehéz. Az ember nem tud optimista lenni ... mert a realizmus elnyomja benne. Ennek a mocsoknak a realizmusa melyben igen nagy kényszerrel lehet észrevenni a szépségét. Ezek az optimisták. akik magukra eröltetik azt ami legmélyebben Bújik meg a világban ... és örülnek mindennek aminek csak lehet ... próbálják nem észrevenni azt, a szart ami körülvesz minket. próbálnak egy olyan sajátságos világban élni életüket ... ami nem létezik. Elhitetni magukkal azt, hogy boldogok, hogy az életük szebb mint azt bárki is gondolná.

Én megvallom nektek őszintén optimista és realista embernek tartom magam. Egy ugyan olyan hazug és utálatos embernek mint amilyenek mind vagyunk. Mindent megteszek, hogy lekössem magam mindennel, csakhogy ne legyen időm elgondolkozni az életemen, azon, hogy mit is csinálok rosszul, hogy miért nem tudok hátradőlni és teljes nyugalomban elhinni, hogy minden rendben. Én inkább arra koncentrálok, hogy minél hamarabb túl legyek ezeken az életszakaszokon és megtehessem egyszer ezt az álmom.

Ma egyre gyakrabban találkozunk már a kamaszkorban jelentkező depressziós és magukat romboló fiatalokkal. Ez a legrosszabb mert ők nem elég, hogy elfogadták, hogy az életük szar, de még tesznek is rá, hogy jövőjükben is magukon hordozzák annak a jegyét, hogy el ne felejtsék azt az életszakaszt amikor még másképp gondolkoztak amíg még nem fogadták el az életük és lázadtak, és gyülölték mind magukat mind azt ami öket körülveszi. De gyerekek ... lehet, hogy ők csinálják jól. Rajtuk jobban és többet látni, hogy nem foglalkoznak az életükkel és próbálják minden pillanatot egyre lényegtelenebbé tenni azzal, hogy kitörlik az emlékezetükből.

Gyenge érv lehet de ma szerintem jobban tennénk ha a válság helyett a jövőnkkel foglalkoznánk. Próbáljuk meg ezeket a napokat, hónapokat, éveket... kicsit kiélvezni és szánni időt a jövőnk alakításával. Minden hibánkból tanulni valamit ... okulni ha arra van szükség és az aki hajlamos a hibáit újra elkövetni had kövesse csak újra el, de mindig higgyen valamiben és lebegjen elötte az életcélja. Tűzz ki magadnak valamit amit ha törik ha szakad ha akárhányszor is keresztbehuzzák a számitásod csakazért is emlékezz rá és csináld végig. Legyen egy életcélod ami boldoggá tesz mert így ebben a világban ma nem biztos, hogy előrébb léphetsz. Vigyázz magadra

Ma elmentem 2 haverommal és egy ismerősünkkel vásárolni. Logikusan az ismerősünk volt a lány és neki kellettek dolgok.

Érdekes, hogy már az odaúton is teljesen máshogy vélekedtünk. Ő mint nő a bonyolultabb és érdekesebb úton akart menni. Mi hamar odaérni és ellenni bent. És mennyire igaz ... lehet, hogy a rövidebb út rövidebb de nem olyan izgalmas. Sokaknak ajánlom egyébként, hogy nem feltétlenül érdemes sietnünk akkor sem ha már nincs semmi dolgunk és mennénk haza. megnyugtat maga az, hogy uj helyen vagyunk felfedezhetünk valamit, valakit. Nekem például már az is jól esik ha egy ismeretlen, de őszinte mosolyt láthatok. Ezt szeretem mert én is megmosolygok és az jó nekem is.

A lényeg, hogy idővel a haverok leléptek, mert a pasiknak ... nem is tom ... van egy bizonyos idő aminél többet nem birnak ki egy boltban. (mgjm*.: Én bármeddig el tudok lenni mert kihivásnak érzem a felfedezést. :D) A nők ezzel nem így vannak. Ők képesek bármennyit ellenni egy ruhaüzletben. De ami nekik is fáj ... az árcetli. Ez a közös a vásárlásainkban... senki nem szeret pénzt kiadni.  

A nők sokkal többmindenre képesek. Becsüljük többre őket ... légyszíves...