Gyönyörű este volt. Igazán tavaszt éreztem. A hugomat már este, olyan 6 óra felé, elvittem a játszótérre. Sokáig ott voltunk. Szombati nap volt, ámbár a belváros ezen szakasza üres volt. De mégis élt. Persze a hugom nem akart még eljönni a játszótérről. Hisztizett ( de melyik gyerek nem teszi ha elszakítják éppen a mókától). Mikor már közel voltunk az otthonhoz. Az út másikoldaláról egy hang szólalt fel. Eleinte nem foglalkoztam vele, de mikor már közelebb értünk, egyre ismerősebben csengett a dallam. Pezsgő latin ritmus volt. Elmosolyogtam, hiszen akkor és ott furcsa érzés támadt bennem. Mondanám most, hogy honvágyam volt, de megvallom őszintén elgondolkoztam ennek a szó jelentésén mikor elgondoltam, hiszen a hon vágy, valahol inkább hazaszeretetre utal, de itt nem a hazámat szerettem, csupán egy régi emlékett idézett lelkem. Egy szép emléket melyet bárki újra örömmel élne meg, oly vidáman mint azt én tettem régen, mint mikor gyermek élvezi amit csinál és szívből csinálja. Szívből csináltam én is. Táncoltam. Nagyon régen, nagyon sokat. És azon az estén, ott állva a hugom kezét fogva a jobbján. Ez a furcsa érzés küröllengett. Vágytam ott lenni. Ekkor persze már kiderítettük honnan jött a zene. Nem messze tőlem egy tánciskola diákjai gyakoroltak az éjszakában, az iskola pincetermében. Arra gondoltam mi lenne ha én is ott tudnék éppen táncolni. A hugomra néztem. Ő a pincébe nézett, az ablakon be a terembe, ahol lehetett látni a táncoló fiatalokat. Nem amolyan buliszerű volt a hangulat, inkább kellemesen elegáns, de mégis bűnös. Látszott rajtuk, élvezik amit csinálnak. Én is élvezném gondoltam.
A hugom elkezdte hangoztatni gyermeteg szavait:
-tánci, tánci.
-Igen - mondtam neki.
Elmosolyodtam ismét, hiszen láttam, ha jól csinálom rá tudom venni késöbb, hogy ugyan úgy szeresse ezt mint én.

Késöbb visszamentem a kutyával erre a helyre. Nézni a táncosokat, hallani a zenét. Kicsit, ha mást nem fejben, újra átélni az emlékeket. Kicsit nem gondolni a mára, csak érezni mintha én is táncolnék. Teljesen belefeledkeztem magamba. Nem foglalkoztam semmire. Leültem a földre, az ölembe vettem a kutyám és fél vagy akár egy órán át is ott ülhettem. Csak néztem őket és mosolyogtam. Mintha táncoltam volna velük, mosolyogtam én is. Simogattam a kutyám és nem kellett ott akkor semmi. Elmehettek mellettem az emberek, (nem járt arra egy lélek sem) szerintem észre sem vettem volna őket. Elgondolkoztam sokmindenen. Majd hazajöttem és elszenderedtem, fáradtan, mint aki jól végezte dolgát.

Eszembe jutottak azok a napok, mikor egy héten szinte minden nap meglátogattam a táncstudiót, táncolni akartam, mert szerettem. Emléxem még, mikor elkezdtem táncolni egy nagyon kedves tanárom (akkor még néptáncra) tanított. Azt vallotta ami szerintem úgy volt igaz ahogy mondta. Nem az számít, hogy hogyan táncolsz, nem az számít mit rontassz el, sőt még az sem, hogy mit táncolsz és kik elött. A lényeg, hogy élvezd ezt, a lényeg, hogy szeress táncolni. Vele voltunk először rendezvényeken, fellépéseken, versenyeken, és megtanított rá. Hogyan kell MINDIG MOSOLYOGNI. Bármit is táncoltunk, nekünk állandóan mosolyra dermedt a szánk. Megtanította, hogy kell élvezni a táncot. Azóta igaz sok sok tánctanár tanított, sok féle táncra is. Mindet szerettem. Sok partnerem volt, és megtanultam idő közben azt is, nem az számít egy versenyen, hogy a partnerek szeretik vagy gyűlölik egymást, sosem legyenek közömbösek. Vagy szeressék vagy gyűlöljék egymást. Legyen közöttük érzelem. Mert bármely érzelem is van kettőjük közt, feszültséget szít, ami szenvedélyt, a szenvedély pedig kihozza az emberből azt az elemet ami a tánchoz kell, hogy igazán jól tudjunk táncolni. Mindannyian kik vagyunk táncolunk. És megjegyezném tévedés, hogy az alkoholtol jobban táncolunk, akkor csak mi hisszük, a többiek meg jókat mulatnak rajtunk és a hülyeségeinken. Táncolni csak szenvedéllyel lehet, de nem az alkohollal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.