Alkotás. A mai világ meghatározó része a művészet. Minden ami körülvesz nem más mint művészet, stílus, minden egy ember fantáziájából megszületett újabb műalkotás. Legyen a hely ahol laksz, a munkahely ahova jársz, az út amin jársz. Összetett egységet alkot megannyi ember összműve. Ezt nevezzük mi világnak. Mégis minden alkotó, minden művész, amit alkot először látja maga elött egészben. Lelki szemeivel elképzeli mindazt ami kell neki, és reméli ez kellhet mindenkinek. Van aki csak saját magát fejezné ki vele, van aki hatni szeretne másokra. Ám ha mind egyenként vagyunk művészek, hogy lehet ebből mégis egy világ? Mert ami körbevesz, ha mind művészet, mindent egyénemberek alkottak, hogy illeszkedhetnek ennyire egymáshoz? A rendszer amit a természet belénk ültetett. Csinálhatunk teljesen mást mint ami körülöttünk van, az akkor is szép lesz, épp attól, hogy más. 

Egy könyv, egy festmény, egy kert megalkotásakor először az egészet magunkban kell látnunk. Látnunk kell, hogy eljusson másokhoz is. Ám nem is olyan egyszerű ez. Ha van egy történeted amit kitaláltál, amit megírnál. Hogy kezded el? Minden apró részletben egyeznie kell, valóságszerűvé kell tenni. Részletekben leírni, hogy mindenki átélhesse azt az élményt amit te magad éreztél mikor kitaláltad. Mindenki látni akarja a fű hosszát, az épület állapotát, amit eddig csak te láttál. Egy filmet képzelj el. Nincs benne szél, nincs környezet, nincsenek a ruháknak részletei, színei, csak a szereplők, csak a történet. Mennyire éreznél egy jelenetet igazinak hófehér háttérrel és részletek nélkül. Milyen lenne egy festmény ha a művész csak felvázolná a gondlatait, az érzéseit. Képzelj egy világot amiben mindenki csak felületesen mondja el mindazt amire gondol. Furcsa, és befejezetlen. Nem tartanánk itt már, ha nem akarnák megosztani másokkal azt amik, akik vagyunk. 

Ám mégis, sokszor egy ötlet megszületik magunkban, és csak ott van. Ott lesz. Sokszor félünk kiadni magunkból, mert félünk mások kritikáitól, attól, hogy senkinek nem tetszene. Vagy senkit nem érdekelne. Ám ha kritizálnak, foglalkoznak vele, ha nem tetszik nekik, akkor is észrevették. Ha felfigyelnek arra amit csinálsz. Már érdemes volt mindenkinek megmutatni. Nyíljunk meg a világ elött, hogy lehessünk valakik. Nyissunk, hogy az egyén az ötletekkel legyen az. Legyen akár minden annyira külömböző, hogy egyszer ettől mondhassuk, ez így szép. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.