Tudod ha valamiről úgy érzed, hogy jól megy. Felbátorodsz, és folytatod. Majd lehet, hogy egyszer azon kapod magad, hogy elvetetted a sulykot. Nem figyeltél oda, és azt hitted jól csinálod amit csinálsz. Majd jön egy valaki, valami, egy kis történés, ami kívülről hagyja látszani magad. Elgondolkozol. Nem lehet már mindenkinek azt mondani, hülye voltam, bocsi. De tudod, hogy abba kell hagynod. Meg tudod tenni, mert láttad miben és hol volt a hiba. Csak oda kell figyelned, hogy ne kövesd el mégegyszer. Megfogadod, hogy ezentul elővigyázatos leszel, és oda fogsz figyelni a cselekedeteidre. Nem lesz könnyű, hisz eddig sem ment. 

Valójában milyen vagy te kívülről? Egyáltalán képes vagy-e látni magad, hogy viselkedsz, hogy beszélsz, vagy milyen hatással vagy az emberekre? Nem tudhatod a másik mit gondol magában mikor bemutatkozol neki. Mit gondolhat ha vitatkozol vele. Vagy, hogy eshet, ha nem szóltok egymáshoz. Magaddal vagy elfoglalva, odafigyelsz magadra, vagy elveted a sulykot, majd arra törekszel, hogy kijavitsd a hibáid. Senki nem mondta, hogy akár meglátni is egyszerű. És lehet, hogy senki nem fog szólni, ha éppen hibázol, vagy hibáztál. Lehet, hogy lesz aki figyelmeztet majd. De neked kell észrevenned. 

Példának véve, én beszédhibás vagyok. Tudom magamról. Olykor viszont úgy tűnik, hogy minden szót tökéletesen ki tudok mondani. Olyan mintha normálisan értelmesen beszélnék mint mások. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet engem megérteni. De hogy nem, nagyon is jól. Csak én nem veszem mindig észre a hibákat. Persze, van hogy egy szóba belegabalyodik a nyelvem és észreveszem, úgysem tudom kimondani, és elmosolyodom helyette. Ha valaki szól, hogy mondjak egy szót mégegyszer, tudom csak szekálni akar, de kimondom, mert tudom, hogy legközelebb is rosszul mondom, legfeljebb akkor ráteszek mégegylapáttal. A magam paródiája mindig lehetek, hiszen ki gúnyolódhatna jobban rajtam mint saját magam. Ma már ha észre sem veszi valaki, én jegyzem meg. És azzal palástolom ezt a hibámat, hogy rentgeteget beszélek, erre több tanum van. :)

Egy idő után elbízhatjuk magunkat, és teljes magabiztossággal csinálunk valamit, amiről azt hisszük, hogy jó. Majd valahogy úgy is ráébredünk mit csináltunk, hogy az jó-e egyáltalán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.