Egy újabb filozófikus megjegyzés szerény lelkemről. Akit eddig sem érdekelt most se olvassa tovább. (Jegyezte meg mosolyogva.) Nah igen. Ez volt ami az elmúlt hónapokban hiányzott talán az oldalból. Volt itt megannyi szép munka, megannyi megosztás. Már azon voltam, hogy a világ ne csak azt lássa az oldalban aki megtörik, de azt is aki lát. A világ valóban szép, az miatt amiért más minden egyes része. Van persze egyéni szocproblémám is amire majd késöbb kitérek, hogy meg is értsétek most hogy is van ez. A gondolkozásmódom tulajdonképpen állandóan változóban van. Egy időben olykor ez a változás percről-percre jelentkezett. Mostanra történt annyi dolog, hogy észre kellett vennem az életemben merre hajt a sodrás. Puff...

És itt dörrent el a kispisztolyka csöve mivelhát nem erre számítottam. Olyan embernek tartom magam aki hamar felnőtt. Aki látja az életben történő valós idejű dolgokat. Aki gondolni szeretne a jövőére és megpróbál tenni érte. De az, hogy megtanultad nem érdemes elinni az agyad, semmire nem elég. (Na jó nem csak ezt tanultam, ha olvastátok a régieket is, de többek közt ezt is.) Szóval terveztem okosodtam. Most pedig ott vagyok ahol a part szakad. Sehol. A tervem a váltásra nem jött össze, és a nagykönyv azt írja maradjak. Hát ezt kell csinálnom, de ha már muszáj, csináljam a legjobban. Jelentem a sors néninek (gondolom csak nő lehet aki ennyire bekavar), értettem!! 

Szorgosan folytatom azt amiről le akartam mondani. Szorgosan csinálom végig amit kitűztek nekem. Ám ha ezzel végeztem, minden időmet magamra akarom fecsérelni. Megvallom erre csak úgy tudtam a hülye fejemmel rájönni, hogy az eddig egyik számomra igen fontosnak tartott dolgot mellőztem. 3 teljes hónapja még randevún sem voltam tulajdonképpen. A női nemet, aminek mindeddig (és természetesen leszek ezután is) nagy tisztelője és hódolója voltam mellőznöm kellett. Mondhatni igencsak kivoltam olykor. De megérte. Mostanra nagyon sok női barátom lett akikkel oly szívesen tartok shopping túrát. Bár már jelezték felém, úgyhogy most igéretet is tehetek, a fényképezőgépemet újra elő fogom venni szépen. :) Azért köszönöm a sok lelkesítő szót, és az embereket akik rám mosolyogtak amikor hülye voltam. Löket kell most az élethez, de jelentem csak kevés, mert az elején már túl is vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.