A kérdésre a válasz hedonista örömöket ígér. De vajon tudunk-e élni a szexualitásunkka, jól használjuk-e? Már itt egészen mást kapunk a tantrában - a legelején. Hiszen azzal kezdjük, hogy egymás szemébe nézünk és összehangoljuka lélegzetünk, mint egy összefonódó energiát. A levegő testből testbe áramlik. De magát a "szertartás" hogyanját csak késöbb írom le. Elöbb fontos lenne megérteni miben is másabb ez lényegében.

A tantra tanításai ősi tudáson alapulnak. Azoknak szól akik többre vágynak, akik a gyönyörből, az élet igazán mély szépségéből nagykanállal esznek. Akik vágynak a másik ember közelségére és szeretnének valami olyasmit megtapasztalni, ami kívül esik a hétköznapokon. Remélem szavaimmal sikerült éreztetni, hogy ez többről szól mint szexről, ez a szerelemről is szól. Azoknak akik csak a technikára kíváncsiak, hogy örömet szerezzenek éppen aktuális partnerüknek, előre szólok az eredmény kiégés lesz. El kell sajátítani a tantra szellemi lényegét, ami monogám kapcsolatokra épít, amelynél a szerelmet lehet megosztani valakivel a lehető legkiteljesedettebb formában. A puszta testi örömöket bárkivel átélhetjük. Megnyílni sem kell hozzá.

Él az emberekben egy ellentmondás, amivel gyakran nem tudnak mit kezdeni. Amédia minden nemű formájában próbálnak hatni az ösztöneinkre a szexuális utalásokkal, a meztelenség látványával. De közben gyermekkorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy szégyelljük és takarjuk el magunkat, hogy gátlásosak együnk. A szex szinte az ördög művének számit, ez valami állatias dolog. Tehát a vágyakat felgerjesztik, de nincsenek meg a kiélésükhöz vezető utak?

"A TANTRÁBAN MINDEN NŐ-ISTENNŐ"

A tantra felemeli a férfit a nőhöz, hogy magasab szinten élje meg a szexualitást. Alapvető kölünbség férfi és nő között, hogy a nő feltöltődik a szeretkezés alatt, a férfi pedig kimerül. Lehetővé teszi az aktus során, hogy a férfi ne veszítsen energiát, és olyan hosszan legyen képes örömet szerezni, amilyen hosszan csak lehet. Megjegyezném a tantrában a nő irányít, amit a nő nem akar az nem történik meg. Arra tanít, hogy hogyan lehet megölelni, megérinteni egymást. Ez apróságnak tűnik, de azáltal, hogy megváltozik az érintéshez való viszonyunk, mi magunk is megváltozunk. Ugyanis bizalom kell hozzá. Arra buzdít, hogy ne csak túléljük a hétköznapokat, hanem élvezzük minden egyes pillanatát az életünknek. Az alapgondolata az, hogy ne csak a másiktól várjuk az átalakulást, az életünk megoldását. Ha sikerül elérnünk, hogy szeressük és elfogadjuk magunkat, akkor a másikat is teljes szívvel tudjuk majd szeretni.

Szóval milyen is a tantrikus szeretkezés? :)

Hát nem 2 percig tart. Megköveteli először is a már említett teljes egymásra hangolódást. Sokkal inkább szertartás mint aktus. Illatok lengik körül a szerelmeseket, apró finom falatokat tesznek egymás szájába és egy kevés bort is isznak, egymást érzéki dolgokkal stimulálják. Ezek után következhet az előjáték, a masszázs, nem kell sietni, nem a szex a cél. A szex csak eszköze és nem a célja a tantrának. Az eggyesülés alatt mindketten arra törekszenek, hogy az orgazmust elodázzák. Az energiát magasabb szintű csakrákba juttassák. A kielégülést a szív csakrájába jutott energia váltja ki. A hagyományos szex alkalmával a gyönyört a testünk alsóbb csakráiban érezzük - a nemi szervekben. A szerelmesek közt leomlik a fal, együtt lélegeznek, feloldódnak egymás testében. A szeretkezés egy hosszan tartó orgazmus lesz. Elérik a pillanat tökéletes átélésének helyzetét.

Tanfolyamokon 1 hétvége alatt megtanulhatjuk a légzés- és vizualizációs technikákat(tűzlégzés a transzállapothoz, a kobralégzést az orgazmus megállításához), a masszázsokat, olyan játékos, zenés gyakorlatokat végzünk, amik erősítik az emberek közti bizalmat. Nem a szexről szól a tanfolyam, hanem a meditáció által elért örömökről, hegy " eggyé tudjunk vállni a világgal". További információért keress rá a tantra magyarországi mesterére Tatár Anikóra a neten.

Jó Szórakozást! :)

Nemrégen egy kedves barátom segítségével közöltem már bejegyzést az ember-állat viszonyáról. A lóról (köszi Andi). Most egy kicsit közelebbi témát boncolgatok, számomra közelebbit. Nemdebár megírtam az előző felszólalásomban, hogy a kutyasétáltatás közben születnek a legjobb gondolataim. El is mesélem miért.

Kezdeném ott, hogy minden gazdának a saját állata a kedvence, a legszebb neki, mégha nem is a legokosabb :). Az én házőrzőm egy rövidszőrű palotapincsi A PÖTI. Idén lesz 13 éve, hogy velem van, velem nőtt fel.
A témához ezért úgy szólok hozzá ahogy az évek alatt nap mint nap tapasztaltam. Mennyit hallottam Apámtól a Róka mondatát a Kishercegből: "Megszelidítettél, most viseld hát gondomat, felelősséggel tartozol értem..." Minden kis- és nagykedvenc olyan mint a gazdája. Ezért is kötődik hozzánk, ezért kötődünk hozzá. Hiszen gondoljunk bele. Mi is átvesszük azoknak az embereknek a szokásait egy idő után akikkel majdnem minden nap találkozunk és élünk velük. A kutyánk olyan mint mi, ezért tudja mikor vagyunk bánatosak, mikor örülünk. Ő ismer minket a legjobban, Ő az aki biztosan látja amit egy ember se.

Rátérve a dolgok lényegére. A kutyáknak szükségük van szabad levegőre, sétára, nekik is ki kell menni WC-zniükm és nekünk is ... Kell minden nap legalább egy fél óra amikor lemegyünk a levegőre, hagyjuk hogy a kutyánk végezze a dolgát, és mi is gondolkozhatunk a nap eseményein, vagy bármin. Amikor nyugodtan lassan sétálhatunk és nem kell sehova sietnim Amikor épp ésszel át tudjuk gondolni a dolgokat. Én egyedül szoktam lemenni vele, mert erre szükségem van. Ekkor  senki nem jöhet velem. Ekkor születnek a "nagy"  gondolataim.

Az évek alatt megtanultam, hogy nem kell taníttatni a kutyát. Hibázik, mint bárki. De jól jegyezzük meg úgy viselkedik és olyan lesz velünk szemben is ahogy mi bánunk vele. Nekik is kijár a figyelem, a tisztelet, a gondoskodás, és ezt mind vissza is adja. Úgy is összeszokunk vele és ha nem mondjuk a vezényszavakat, akkor is tudni fogja mikor mit akarunk tőle.

jah és mindig szedjétek fel a betonról vagy az útból a kutyapiszkot, mert ők nem tudják :).

Ez az idei első megjegyzésem a világnak, magamnak. A világnak mert itt közzéteszem. Magamnak mert ezeken gondolkozom el a kutyám sétáltatása közben, és itt megmagyarázhatom azt amin ott lehet, hogy csak elgondolkoztam. 

Az idei év remélhetőleg sok új gondolatot szül és kedvező változásokat hoz. Érdekes utólag visszatekintteni az előző évre, elég csak egy teljes év történéseit végigvenni. Én személyszerint a héten cseréltem le a határidőnaplómban a lapokat. Miközben vettem ki őket, hogy egy új évre cseréljem, elnézegettem mennyi minden történt abban az évben. Hogyan éltem, kik vettek körül, mennyi helyen jártam, mennyi dolgom volt. Mennyi minden elmúlt.

Sokan mondják: "új év, új lehetőségek". Ez hülyeség. Semmi sem változik. Az élet ugyan úgy folytatódik. A diákok újra iskolába járnak, az emberek ugyan úgy dolgoznak, és minden ugyan úgy megy az ünneplés után. De igaz, ezt meg kell ünnepelni, kell 2 nap amikor az emberek felhőtlenül ünnepeli az idő múlását. Kell nap amikor fogadalmakat tesz az életében, hogy mit tesz másként a jövőjében. A világnak szüksége van erre a napra, hogy változni tudjon, mégha nem is teszi.

Hát fogadjuk meg mind amire szüksége van a lelkünknek. Akár hiszünk benne, akár nem. Változtassunk az életünkön bármitami jól esik. De sose felejtsünk el visszagondolni a múltra, tanulni belőle és megmaradni jó embernek. Akármilyen is az. Higgyünk a változásban és sosem szabad elfeledni a kisgyerekkorban megálmodott álmokat megvalósítani. A célt ami a szemünk elött lebeg. Kívánok megvalósítható új évet! ;)