Mind ismerjük. Tudunk róla. Élünk vele. 
Ez a hadi találmány egy hatalmas áttörés volt kicsiny világunknak. Kiterjed ma már mindenre. Vajon jól használjuk-e? Attól függ. Van, hogy hozzá segít a tudáshoz, ám van hogy éppen ez hülyít el. Szomorú, de az emberek többsége még mindig nem úgy néz a számítógépére, mint tanuló eszközre. Inkább tekinti azt szórakoztatóközpontnak. Játszunk rajta, zenét halgatunk, filmet, képeket nézünk rajta. Ez mind helyes, ám mérjük fel, hogy internetezünk. Hányszor vetett minket a kezünk a wikipédiára akár? Ismerjük-e vajon az összes kihasználhatóságát a világhálónak? Élünk-e vele.

Van, hogy szükség visz rá minket hogy tökéletes legyen a tudásunk bővítésére. Megannyi Alexandria rejlhet egyetlen leütött billenytűben, amit otthonról, a saját lakhelyünkről figyelhetünk. Minden tudás a mienk lehet, amit csak ember eddig megismert. Megfigyelhetünk olyan dolgokat, mit régen nem is remélhetett. Olyan messze lévő emberekkel beszélhetünk, mely helyek régen szinte elérhetetlenek lehettek. Az egyszerű kisember mennyi mindenre képes lehet vele. Nagyszerű, ha azt vesszük, milyen elérhető és közelségbe hozható vele minden. 

Ám ennek az érmének is van egy másik oldala. Az emberi butaság hova el nem ér? Mindenhova. Itt elérhető sajnos az amitől elhülyülhetünk is. Nem kell messzire mennünk a felhasználók körében. Egyszerűen veszünk a kommunikáció közvetlenségét az interneten keresztük. Az msn. Beszélgetünk, csevegünk egymással. Leírjuk minden szavunk. Ám szeretnénk minél gyorsabban leírni mindent, ígyhát elkezdünk egy új nyelvet létrehozni. Rövidíteni az eredetit. Leegyszerűsítjük saját gyönyörű nyelvünk. Mert lusták vagyunk. Ennyin múlik. Régen kezdtük ezt az sms forradalmával. Mikor megadott karakterszámban szerettünk volna minél többet leírni. Lassan elfelejtünk helyesen írni. Lassan elfelejtünk teljes mondatokban beszélni. Velem is előfordult már, mikor túl sokat használtam ezt a kapcsolattartó módot. Majd beültem egy padba, és mondatokat kellett írnom, úgy írtam ahogy szoktam. A hogy h-ja a vagy v-je, mind egyszerű dolognak tűnhet, ám olvasnák így minden nap az újságot, vagy hallanánk ezt a tévében. Utálnánk. Sok helyen az ember saját magát, és a másik embert is lealacsonyítja. Így tűnik el a kultúra, és vész el a tudás amit megszereztünk magunknak. Ennyit nem teszünk, hogy utolérjük magunk. Majd jön a lázadás. Elkezdjük utálni a rendszert ami kötelez minket a tanulásra. Ami egyébként hozzásegített mindenhez amit mi most akár egy számítógép mellett ülve élvezhetünk.

Az internetet helyesen is kellene használni. Meg kellene tanulni tanulásra használni. Sajnálom, hogy a képzőintézményeink más hangsúlyt fektetnek ebbe a tevékenységbe. Megtanulunk gépelni, használni az office-t, esetleg programozni, hogy miből áll a használati eszköz. Megtanuljuk e egyébként azt amire még szükség van. Mit, hol és hogyan kereshetünk. Ha nem segitenek, fedezzük fel magunk. Használjuk bölcsen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.