A monotonitás autonomitás is? Ami már a megszokott hétköznap az tulajdonképpen már belénkrögződött. Mivel az átlag embernek a hétköznapok unalamasan, monotóman telnek, ígyhát minden amit megszoktunk fárasztó. Ez valahol akkor jutott eszembe mikor a héten mentem le a lépcsőn és - Nos én egy belvárosi bérház, 3. emeletén lakom. A házban nincs lift, úgyhogy hozzá kellett szoknunk a néha lihegtető lépcsőfokokhoz. - és egy fényképalbumot elmeztem, nézegettem. Majd ebbe annyira belefeletkeztem, hogy nem is figyeltem az utam. De egyszerre kint találtam magam a házban, pedig egyszer sem néztem fel az albumból. Gondolom veletek is előfordult már hasonló meglepődés.

Nah de ennek így semmi értelme. Inkább elmagyarázom mire is gondolok.