Most érzem először, hogy olyannal foglalkozom, ami ér valamit. Olyannal amit megbecsülnek, amit bátran mutathatok. Ám mindez csak egy hobbi. Senki nem fizeti meg, nekem mégis annyira fontos. Valahol vágytam valamire, amit nem is értek, hogy működik. Olyan akarok lenni aki tényleg nem foglalkozik semmivel? Szombat este van. Ülök a szobámban és filmeket nézek. Régi, nekem oly kedves filmeket. Ám nem csak elmélyedhetek bennük. Nem csak eszembe juttatják mi az a múlt ami akkor volt, amikor először láttam őket, nem csak elragadnak ebből a világból, amit oly sokan gyűlölünk, mert annyira valódi. De megérteti velem mi az, amit elfelejtettem. Most az hiányzik, ami soha nem volt igazi nekem. Olyan hiányzik aki sosem élt az életemben, akit igazán sosem ismertem. Az kell, aki még nem voltam, és soha nem is akartam lenni. Azt viszont tudom mi akartam és mennyire jó úton haladok e felé. A vége viszont mindig különbözik valamiben...