Az első gondolatom most, hogy remélem az ismerőseim, kik olvasták ezt az oldalt, már régen itt hagyták. Ha esetleg mégsem, mindenképpen írják meg. :)

 Ez az egyszerű ábra talán nem is igényel magyarázatot... 

Miguel Gantioqui

Sajnos romantikus ember vagyok. Ki múltba vágyódik, s jövőről álmodik. Ám az érzés mindig a legrosszabbkor tör rám. Most amikor szükségem lenne egy kis energiára, feltöltődésre. Most előtörnek az emlékek, a régi vágyak, a régi szerelmek, majd eszembe jutnak a szebb napok és közben jól érzem magam... Az igazság az, hogy ettől én mindig elkeseredem. Az utóbbi időben örökösen taszítom a szerelmet. Hát, hogy én vagyok olyan fene válogatós már, hogy nem engedem be az intim körömbe csak azt, aki tényleg megfelelne. Voltak nők, akik nagyon átvágtak és úgy voltam szerelmes, hogy mindent elhittem. Voltak nők akik mindent megtettek értem, csak én annyira szerelmes voltam, hogy ezt észre sem vettem. Voltak vitáim az életben, voltam boldog és voltam rettentően bánatos. Rengeteg mindent megbántam és másképpen csinálnék - De így lettem olyan, amilyen.

Minden egyes szó amit ide leírok az én saját gondolatom. Minden amit kifejtek, az, amit éppen érzek és úgy hiszem ez így helyes. Őszinte vagyok? De miért? Sajnos olykor többet érne az, ha egyszerűen csak lehazudnám a holdat a kitalált kalandok, érzelmek és megannyi más kikiáltásával, mert elvárás, hogy mindig történjen velünk valami, hogy mindig érezzünk valahogy, hogy mindig legyen egy érzés egy sugallat amely irányíthat minket.

 A gyermekeink hasonlítanak ránk. Mondjuk a nevelés kérdése ma már nem egyenlő az életre felkészítéssel. Ezt a szerepet inkább tölti be az iskola, mint a szülő maga. De így a gyermeket nem neveljük, hanem nevelkedik és ez szerintem rossz dolog. Ha mindent megkap egy ifjú, milyen lesz neki az életben, amikor a szokásosnál lejjebb kell majd adnia, mert nem biztos, hogy megteremtheti magának. Vagy lóghat bátran a szülei nyakán amíg lehet? A gyerekek azt tanulják meg amivel együtt élnek. A te gyereked mivel él együtt? Íme egy egyszerű felsorolás Dorothy Law Nolte-tól. 

 Megjegyzem még a legelején, hogy én a nem dohányzók táborát gyarapítom és soha nem voltam az a megrögzött bagós aki nem bír élni sem a mérge nélkül. 
Azt hiszem most leírtam magam azok előtt akik dohányoznak és elolvasnák a posztot. Akkor most leírom, hogy szeretném több szemszögből is nézni az alkotmány ezen apró fejezetét. (még ha nem is olyan apró)
Ez mindenképpen egy szubjektív véleménynyilvánítás, mivel a blog írásában monopóliumot élvezek (ezért is olyan ritkás a naptár itt jobbra fent).

 Hát ezt is megértük, a játszóterek sajnos nem voltak mindenkinek magától értetődőek, hát kitáblázták. Ezek után jöttek az aluljárók, amit betudhattunk a megtisztítási folyamat egy részének is (említhetném itt akár a hajléktalanok el"zavarását" is). A buszmegállókból való kitiltás már látszatta magában a hadjárat kezdetét a dohányosok ellen. Most azonban elfogadásra került egy olyan rendelet, ami az emberek nagy többségéből felháborodást váltott ki. Nos az emberek persze a cigivel a kezükben káromkodnak csak.