... Látni a felhőket belülről. A madarakat reptükben felülről. Látni a világot és én irányítani. Íme egy kis videó abból, ami miatt én is ezt akarom csinálni. Éljen a kamera a gép orrán. Idegenvezetni madártávlatból, és a város fényeit élvezni, ahogy elterül elöttünk. Bár megjegyzem a végén, a reptéren már elkavarodtam. 

 Az ismerőseim már tudják, ha felteszik nekem a kérdést, Milyen zenét halgatsz, egyszerű a válaszom. Olyan zenét hallgatok amilyen hangulatom van és olyan lesz a hangulatom, amilyen zenét hallgatok. Minden stílusban vannak a "szuper" és a "...de szar" számok. Ha valaki mutat nekem egy "de jó" számot, én is hajlamos vagyok megszeretni. Minden számnak, minden műfajban megvan a maga üzenete. Nekünk hallgatóknak ezt az üzentet kell megértenünk. Amint egy szám nekem és a hangulatomnak is szól valamiről, szeretjük azt. (Bár ez a királyi többes így leírva elég furán hangzik.) Hozzám, a lelkemhez, az eszemhez, a szenvedélyemhez, esetleg az emlékeimhez szól az a szám.

 Nos, aki a jóbarátom (vagy az exem), már biztosan hallott az én hűn szeretett és őrizgetett dobozomról. Új hír esedékes róla. Szénné égett. Őszintén szólva egyszerű farostlemezből volt összeszkábálva, az emlékek cetlijei, színei, és rajzai borították karcos külső felületét. Nem mondom az idők alatt egyre nagyobbnak kellett lennie, így folyvást cseréltem. Ám az utolsó forma elég szépnek tűnt, hiszen egy A4-es méretű lap bőven talált benne helyet. Aki még nem tudná miről is írok most, vagy aki érdeklődik a megsemmisítődés miértjére, annak ajánlom olvassa tovább...

Az elmúlt hetekben, mondjuk úgy, valami piszkosul rosszul éreztem magam. Támaszkodtam a házi praktikáimra, az orvosi tudományra, és a "pasi vagyok, majd elmúlik" pillanatomra is. Sajnos a sorrend is ez volt. Ám a végére még az orvoshoz is visszamentem, mert a "pillanatom" hülyeség volt. 

 Egy pillanat, mikor elmélyedsz magadban. Ahol emlékek szunnyadnak, egyremást ébrednek. Amikor nem várnád, hogyha kérdés törne rád, amikor arra épp egy szót akarsz ami megmagyarázná, a megannyi miértet, mely olykor felmerült benned, ami már kutatva keresné a szavakat. A fejedben, amikor nem várnád, emlék ébred benned és elrepülsz te, mélyen abbana régben, mely elmúlt már régen. Lehet, hogy mosolyt, ám olykor könnyeket fakaszthat szemedben. Talán nem is érted már, az érzés miért vállt ki, ily erős hatást rád, fogalmad sincs már, mit kérdeztél és nem is akarod így tovább. Már inkább kiszakítanád, vagy élnéd meg újra mindazt, mit sose bánsz. Ismét egy kérdésed zakatol, hát hogyan tovább? Mert, tudod a pillanat, amikor emlékre emlékeztél is a múlté vállt, hát a nelened éled, mely újra már sosem lesz, a régent nem feledted. De tanultál belőle, mostmár biztosan érted ....