Na ez az amiről mindenki biztosan tudna mesélni. Ám megélni mit is jelent ez nekünk? Sokan a szerelemhez és egyéb ostoba érzelmekhez kötik. Belegondolva ebben mégiscsak lehet valami ráció. Ami teljesen biztos, ez is emberi kapcsolatokra épül. A szenvedélyt leírhatjuk az összes érzelem  fokozataként. Tudunk szenvedélyesen szeretni és gyűlölni is, hogy a két "végletet" említsem. (A szerelemnek nem a gyűlölet az ellentéte, de ezt majd kifejtem a későbbiekben. Lényegében mindent leírhatunk ezzel a szóval, de akkor mire is van ez? Régen egy számunkra kedves emberrel ezt ki lehetett veséznem, A tétel tehát a következőről szólt;

 Az ismerőseim már tudják, ha felteszik nekem a kérdést, Milyen zenét halgatsz, egyszerű a válaszom. Olyan zenét hallgatok amilyen hangulatom van és olyan lesz a hangulatom, amilyen zenét hallgatok. Minden stílusban vannak a "szuper" és a "...de szar" számok. Ha valaki mutat nekem egy "de jó" számot, én is hajlamos vagyok megszeretni. Minden számnak, minden műfajban megvan a maga üzenete. Nekünk hallgatóknak ezt az üzentet kell megértenünk. Amint egy szám nekem és a hangulatomnak is szól valamiről, szeretjük azt. (Bár ez a királyi többes így leírva elég furán hangzik.) Hozzám, a lelkemhez, az eszemhez, a szenvedélyemhez, esetleg az emlékeimhez szól az a szám.

 Nos, aki a jóbarátom (vagy az exem), már biztosan hallott az én hűn szeretett és őrizgetett dobozomról. Új hír esedékes róla. Szénné égett. Őszintén szólva egyszerű farostlemezből volt összeszkábálva, az emlékek cetlijei, színei, és rajzai borították karcos külső felületét. Nem mondom az idők alatt egyre nagyobbnak kellett lennie, így folyvást cseréltem. Ám az utolsó forma elég szépnek tűnt, hiszen egy A4-es méretű lap bőven talált benne helyet. Aki még nem tudná miről is írok most, vagy aki érdeklődik a megsemmisítődés miértjére, annak ajánlom olvassa tovább...

 Egy pillanat, mikor elmélyedsz magadban. Ahol emlékek szunnyadnak, egyremást ébrednek. Amikor nem várnád, hogyha kérdés törne rád, amikor arra épp egy szót akarsz ami megmagyarázná, a megannyi miértet, mely olykor felmerült benned, ami már kutatva keresné a szavakat. A fejedben, amikor nem várnád, emlék ébred benned és elrepülsz te, mélyen abbana régben, mely elmúlt már régen. Lehet, hogy mosolyt, ám olykor könnyeket fakaszthat szemedben. Talán nem is érted már, az érzés miért vállt ki, ily erős hatást rád, fogalmad sincs már, mit kérdeztél és nem is akarod így tovább. Már inkább kiszakítanád, vagy élnéd meg újra mindazt, mit sose bánsz. Ismét egy kérdésed zakatol, hát hogyan tovább? Mert, tudod a pillanat, amikor emlékre emlékeztél is a múlté vállt, hát a nelened éled, mely újra már sosem lesz, a régent nem feledted. De tanultál belőle, mostmár biztosan érted .... 

 Érdekes mikor véleményt alkotunk valamiről, amit nem érezhetünk. Van, hogy elgondolkozunk valamin, amire lehet, hogy titkon vágyunk rá. Folytunk el érzéseket mind. Ezeket az érzéseket feldolgozzuk, majd megpróbálunk értelmet keresni nekik. Mikor az értelem környékén járunk, rájövünk miről is szól ez. Ezt az érzést tartogatjuk magunkban amíg meg nem érezzük. Tudjuk mi a helyes. Mert átgondoltuk. Minden tökéletesen reálisnak és logikusnak tűnik bennünk. Azt hisszük mindent tudunk. Bátran adunk tanácsokat a barátainknak. Ők elhiszik nekünk, és tudják h igazunk van. Ám van a pillanat amikor eljutunk a megélésig.

 Ma már a blogok fontos szerepet töltenek be a média életében. Persze sokan szándékosan nem vesznek tudomást róluk. Régen még a blog nem szólt másról mint egy ember interneten közzétett naplójáról. Sajnos a bloggereket legtöbben még mindig ezzel azonosítják. Ez a mai világban megváltozott.